Arany Koronák sorozat
Lowell Johnson
Tahirih
9.
Egy napon, Ṭáhirih-t a király, Náṣiri’d-Dín Sháh elé vitték. Amikor meglátta őt a király, azt
mondta: „Tetszik a külleme. Engedjétek el és hagyjátok őt.” De Ṭáhirih-t ennek ellenére is fogva
tartották a polgármester házában.
Fogva tartása alatt először egy kis szobában tartották, ahova nem vezetett lépcső. Minden
alkalommal egy létrát kellett odatámasztani, amikor kijönni vagy bemenni akart. Irán egyik
hercegnője, aki költő volt, eljött és leginkább a ház mellett sétálgatott azt remélve, hogy megláthatja
Ṭáhirih-t. Ṭáhirih amint az erkélyén sétált, megjutalmazta őt egy pillantásával. Később a hercegnő
az egyik könyvében elmesélte, hogy Ṭáhirih-t teljesen boldognak látta. Nem számít hol olvasunk
Ṭáhirih-ről, történelem könyvekben vagy történetekben, mindig azt halljuk róla hogy, boldog –
mivel teli van a hitéből fakadó örömmel. Mindig sziporkázó volt és lelkes, még akkor is mikor a
legnagyobb veszélyben volt, mindig ösztönzött másokat a bátorságával. Ő nem csupán egy mártír
volt, hanem egy mosolygós, vidám és gyönyörű fiatal nő.
Beszámoltak arról is, hogy a király üzenetet küldött neki mialatt a polgármester őrizetében
volt, amelyben felszólította, hogy adja föl a Báb-ban való hitét és váljon ismét igaz muszlimmá. Azt
mondta neki, hogy ha ezt megteszi, akkor feleségül fogja venni, és Ṭáhirih lehetne a királyi
háztartásban élő minden hölgy oltalmazója. De Ṭáhirih írt a levelére egy verset, és elküldte azt neki.
Angolul az üzenet valami ehhez hasonló volt:
„Királyság, vagyon és uralkodás neked való,
Vándorlás, szegény dervislét és balsors meg nekem.
Amennyiben az olyan rang megfelelő, legyen az neked,
És bár e rang kellemetlen, vágyom rá, legyen ez nekem.”
Amikor a király olvasta a válaszát, beszélt Ṭáhirih bátorságáról és gyönyörű szelleméről, és
azt mondta: „Mindeddig a történelem soha sem mutatott nekünk ilyen nőt.”
Egy napon a polgármester házában nagyszerű összejövetelt tartottak. Ezen a napon volt a
polgármester fiának az esküvője. Természetesen sok szép városi hölgy volt jelen – hercegnők,
miniszter feleségek, és más nagy jelentőségű hölgyek. A polgármester nagyon sokat költött zenére,
táncra és esküvői szórakozásra. A mulatság alatt Ṭáhirih el kezdett beszélni. A hölgyek olyan
érdeklődővé váltak aziránt amiket mondott, hogy elfelejtkeztek mindenről, a zenéről, táncról és az
idő hátralevő részében Ṭáhirih szavait hallgatták.
Nem sokkal azután, hogy Ṭáhirih a teheráni polgármesterhez ment lakni, a háztartás hölgyei
nagyon megszerették őt. Engedélyt kértek, hogy elhagyhassa a kis, lépcső nélküli szobát, és velük
élhessen az ő otthonunkban. Ṭáhirih kapott egy szép erkélyes szobát a ház második emeletén, és bár
még mindig fogoly volt és nem hagyhatta el a házat, megengedték neki hogy bármennyi látogatót
fogadjon.
Férfiak és nők egyaránt jöttek Teheránba, hogy vele találkozzanak és beszéljenek. Három
évig élt így a polgármester házában, és elmondható, hogy a Hitben való szolgálatának legfontosabb
évei közül valók voltak ezek.
Beszélt a nőknek, és megmutatta nekik, hogy milyen alacsony helyet birtokolnak a muszlim
vallásban, és hogy a bábí vallásban szabadságot és tiszteletet kapnának. Beszédein keresztül sok nő
bábívá vált.
Ez folytatódhatott volna sok éven keresztül, de egy fiatal férfi megpróbálta megölni a
királyt. Sok bábít azzal vádoltak meg ártatlanul, hogy része volt ebben. A Legfőbb Miniszter
elrendelte, hogy két pap látogassa meg Ṭáhirih-t, hogy rájöjjenek mit tanít. A két pap hétszer
látogatta meg Ṭáhirih-t. Ṭáhirih minden alkalommal beszélt velük, kitartott amellett, hogy a Báb a
megígért Imám, akit Mohamed követői várnak. A papok próbálták megmutatni neki, hogy a Báb
nem lehet a Megígért, mert a muszlim prófécia szerint az Imám állítólag Jábulqá és Jábulsá
városából – a Báb pedig Shíráz városából jött. Ṭáhirih azt válaszolta, hogy ezek a próféciák csalárd
írók által hamisítottak, és hogy olyan városok mint Jábulqá és Jábulsá nincsenek és soha nem is
voltak – ezek csak beteg elmék babonái. Bármi módon magyarázta is a Báb Tanításait, mindig
ugyanazzal az érveléssel találkozott a papoktól – a Megígértnek Jábulqá és Jábulsá városából kell
jönnie!
Végül elvesztette a papok iránti türelmét és azt mondta: „A ti érvelésetek olyan mint egy
tudatlan és ostoba gyereké. Mennyi ideig fogjátok ismételni ezeket az ostobaságokat és
hazugságokat? Mikor emelitek fel a szemeiteket az Igazság Napja felé?”
A papok megdöbbentek egy ilyen kijelentéstől. Felálltak és azt mondták, „Miért folytassunk
értekezést egy nem hívővel?” Visszatértek a lakóhelyükre, és kiállították Ṭáhirih halálos ítéletét a
szent Korán nevében.
Ṭáhirih egyik rokona elmondta, hogy a meggyilkolása előtti napon a király elé hívták és
feltették a kérdést: „Miért kellene hinni a Báb-ban?” Ő a Koránból válaszolt egy mondattal, amely
így szól: „Én nem imádom akit te imádsz, és te nem imádod akit én imádok. Soha nem fogom
imádni akit te imádsz, és te soha nem fogod imádni akit én imádok. Ezért, engedd, hogy én
imádjam akit én szeretnék, és te imádd akit te szeretnél”
Amikor hallotta a Koránból ezeket a verssorokat, a Király lehajtotta a fejét és sokáig
csendben ült, aztán felállt, és szó nélkül kisétált a szobából. A Király nem rendelte el Ṭáhirih
megölését. A Király tudta nélkül történt meg ez a következő napon, és amikor megtudta, hogy ez
mégis megvalósult, elöntötte őt a bánat és a könnyek.
Sok történet létezik Ṭáhirih haláláról. Nem mind egyezik meg a módban, ahogyan őt
megölték. De mind egyetértenek abban, hogy Ṭáhirih tudta már korábban, hogy eljön az ideje, és
felkészítette magát mint egy menyasszonyt a legfőbb pillanatra, és hogy bátran és félelem nélkül
ment a halálba.
Egyik beszámolóban a halálának órájában azt mondta az őrnek: „Te megölhetsz engem
nemsokára, de a nők egyenjogúsodását nem tudod megállítani.”
Halálának története a legteljesebb valószínűleg a polgármester fiának és feleségének az
elmondása szerint lehet, akik jelen voltak az utolsó éjszakáján.
A következő nap történt, miután Ṭáhirih a Királynál járt. A papok titokban kiadták a
parancsot, hogy meg kell őt ölni. Ezt a parancsot továbbadták a polgármesternek és a rendőrségnek.
Ahogy a polgármester fia mesélte el a történetet, így szól, „Azon a napon titokban ölték meg
őt, de úgy tűnt mintha megmondták volna neki, hogy ez meg fog történni. Ṭáhirih megfürdött,
teljesen átöltözött és lejött meglátogatni a családot. Elnézést kért, hogy a házban maradt ilyen
sokáig, és hogy olyan sok gondot okozott. Olyan volt mint egy utazó, aki felkészítette magát egy
utazásra. A legnagyobb örömmel és gyönyörűséggel foglalta el magát. A naplemente közelében,
mint általában, elkezdett előre-hátra sétálni az erkélyén. Senkivel sem beszélt, hanem csendesen
suttogott magában. Ezt folytatta naplemente után három órán át.”
Azon az estén az apám odajött hozzám, és azt mondta: „Minden szükséges intézkedést
megtettem, és megparancsoltam az egész őrségnek, hogy legyenek nagyon éberek ezen az éjszakán,
arra az esetre ha valaki rájönne Ṭáhirih megölésének elrendelésére és megpróbálná azt megállítani.
Most azt akarom, hogy menj ezekkel az őrökkel és vidd Ṭáhirih-t a rendőrségre. Neked maradnod
kell amíg ez az ügy elintéződik, aztán vissza kell jönnöd, és beszámolnod nekem róla, hogy
mehessek és tájékoztathassam a Királyt.”
A polgármester felesége nagyon megszerette Ṭáhirih-t, bár ő soha nem lett a Báb követője.
Az ő története Ṭáhirih utolsó éjszakájáról a következő: „Azon az éjszakán Ṭáhirih behívott a
szobájába, és megmutatta az öltözékét, egy hófehér selyemből készült ruhát. A szobáját csodálatos
parfüm illat töltötte meg. Meglepődtem, hogy így találtam őt, és megkérdeztem: „Milyen okból van
ez a ruha és a parfüm?” Ő válaszolt:”Készülök a Szeretettel való találkozásra. Nem leszek tovább
fogoly az otthonodban.” Megdöbbentem attól a gondolattól, hogy elhagy minket, könnyel telt meg a
szemem, és nem tudtam a sírást abbahagyni. Ṭáhirih vigasztalni próbált engem, és azt mondta,
„Nem kell sírnod. A könnyek ideje még nem jött el. Hallgass rám. Meg akarom osztani veled az
utolsó kívánságom, az az óra, amikor letartóztatnak és megölnek engem hamarosan eljön. Ez a
kívánságom: Azt szeretném, hogy engedd a fiadnak, hogy velem jöjjön a halálom helyére, azért
hogy ő meg tudjon védeni engem, ha az őrök megpróbálnák levenni a ruháimat. Azt is szeretném,
hogy a testemet dobják egy kútba és azt szeretném, hogy azt töltsék fel földdel és kővel. Három
nappal a halálom után egy nő jön majd meglátogatni téged. Oda kell adnod neki ezt a csomagot,
amit most a kezedbe adok. Utolsó kívánságom az, hogy ne engedj senkit bejönni a szobámba addig
amíg el nem hagyom ezt a házat. Senki sem jöhet be hozzám amíg az utolsó imáimban és
meditációmban vagyok. Ezen a napon szándékomban áll böjtölni – egy böjttel, amit nem török meg
addig, amíg szembe nem kerülök a Szeretettemmel.”
Ezekkel a szavakkal Ṭáhirih megkért, hogy hagyjam el a szobát, zárjam be az ajtót és ne
nyissam ki addig amíg el nem jön a végső óra. Azt is mondta nekem, hogy a halála eljövetelének
hírét tartsam titokban, amíg az ellenségei maguk ezt be nem jelentik. Úgy tettem ahogy kérte.
Bezártam a szobája ajtaját és a sajátomba mentem. Nem tudtam megállítani a könnyeimet. Órákig
feküdtem az ágyamon, a nagyszerű Ṭáhirih-re gondolva és a végre, ami hamarosan eljön.
Imádkoztam, „Uram, Uram, fordítsd el tőle, ha ez a Te kívánságod a poharat, melyet az ő ajkai
kívánnak kiinni.”
Azon a napon és éjszakán többször is csendesen odamentem az ajtajához és hallgatóztam.
Hallottam őt minden alkalommal kántálva imádkozni a Szeretetthez. Hangjának dallama olyan
gyönyörű volt, hogy alig tudtam megállni a lábamon. Naplemente után négy órával hallottam egy
kopogást az ajtón. Azonnal odamentem a fiamhoz és elmondtam neki Ṭáhirih kívánságát. Ő a szavát
adta, hogy végrehajt minden utasítást az utolsó részletig. A fiam akkor az ajtóhoz ment és az őröket
találta a kapuban állva. Ṭáhirih átadását követelték.
Könnyek borítottak el, mikor meghallottam a hangjukat. Lassan Ṭáhirih szobájához mentem,
kizártam az ajtót és ott találtam őt lefátyolozva és indulásra készen. Oda-vissza sétált a szobájában a
bánat és diadal imáját kántálva. Amint meglátott engem, odajött hozzám és megcsókolt engem. A
kezembe tette a szekrény kulcsát és azt mondta, „Itt hagyok neked néhány kis dolgot a szekrényben,
a házban való tartózkodásom emlékéül. Akármikor kinyitod ezt és látod ezeket a dolgokat amiket
otthagytam, remélem emlékezni fogsz rám és boldog leszel, az én örömömre.”
„Ezekkel a szavakkal mondott nekem utolsó búcsút és elhagyta a házat a fiammal. Ahogy az
ajtó mellett álltam, láttam felszállni egy lóra amit a rendőrfőnök neki küldött használatra. A fiammal
és néhány őrrel kilovagolt az udvarról mártírhalálának helyére.”
Három órával később a fiam visszatért a házba, arcát könnyek borították és hangosan
átkozta a rendőrséget és az őröket. Ez a történet amit ő elmesélt.
„Anyám, alig tudom elmondani amit a szemeimmel láttam ma éjszaka. A házunkból
egyenesen továbbmentünk az Ílkhání kertbe, a városkapun kívülre. Odamentem a rendőrökhöz és
beszámoltam a rendőrfőnöknek. Ott várt ránk, de ittas állapotban. „Felismert valaki téged az úton?”
kérdezte. Mondtam, hogy „Nem. Senki sem.” Ő akkor hívott egy szolgát és azt mondta, „Fogd ezt a
kendőt és csavard a bábí nő nyaka köré, és fojtsd halálra. Ő az oka sok ember Mohamed útjáról való
levezetésének.” A szolga elhagyta a szobát és én vele mentem. Előrement, és én megálltam az ajtó
mellett. Amikor Ṭáhirih közelébe lépett, a nő ránézett és mondott néhány szót. A férfi hirtelen hátra
fordult és visszajött. Lelógatta a fejét és halkan beszélt magában törökül. Kisétált az ajtón és nem
jött vissza.”
„Ṭáhirih szólt nekem, és megkért engem, hogy menjek a rendőrfőnökhöz egy különleges
kéréssel. „Úgy tűnik ők meg akarnak fojtani engem” mondta. „Régen félreraktam egy selyem
kendőt, amit reméltem, hogy erre a célra fognak használni. A kezedbe adom, és azt szeretném, hogy
kérd meg azt az iszákost, használja ezt életem elvételének céljára.”
Akkor én odamentem a rendőrfőnökhöz, akit teljesen ittasan találtam. Csak kiabált nekem,
„Ne szakítsd meg a vidám ünnepünket. Fojtsuk meg a bábí nőt és dobjuk be egy kútba.” Nagyon
meglepődtem ezen a parancson, mert ez pontosan az volt, amit Ṭáhirih akart. Nem kérdeztem meg
tőle, hogy megengedi-e a gyilkosnak használni a selyemkendőt. Csak odamentem a két őrhöz és ők
egyetértettek abban, hogy jó lesz azt a selyemkendőt használni.
Egy részeg szolgát hívtak, és odaadták neki a selyemkendőt. „Te egy bátor ember vagy”
mondta a rendőr. „Meg tudod fojtani ezt a nőt?” A szolga azt mondta igen, és amint elérte Ṭáhirih-t ,
gyorsan körültekerte a selyemkendőt a nyakán olyan szorosan, hogy ő elájult és összeesett. Lassú
halál volt ez. Úgy tűnt, hogy sokáig tart. Végül a férfi megrúgta őt az oldalán és a mellkasán, és
befejezte a gaztettet.
Aztán a hely kertészéhez siettem, és megkérdeztem vajon tud-e javasolni egy helyet, ahol
eltemethetném a testét. Egy kúthoz vitt engem, amit nemrégiben ástak, de befejezetlen maradt. A
többiek közül néhány férfi segítségével leengedtem a sírjába és jól megtöltöttük azt földdel és
kövekkel, ahogyan azt Ṭáhirih kérte.
Így végződött Ṭáhirih dicsőséges élete. Mártírhalála után a harmadik napon egy nő jött
látogatóba a polgármester feleségéhez. „Megkérdeztem a nevét” mondta a polgármester felesége,
„és úgy találtam, hogy ő az a személy akit Ṭáhirih mondott nekem, átadtam a kezébe a csomagot
amit még ő adott nekem. Azelőtt még soha nem láttam azt a nőt, és utána sem láttam soha többet.”
Ṭáhirih vértanúságára 1852 augusztusában került sor. Ő 1817-ben született, ugyanabban az
évben, mint Bahá’u’lláh.
Harminchat éves volt, amikor mártírhalált halt Teheránban. Az idő az első naptól mikor a
Báb eljöveteléről először hallott, mártírhalála napjáig kicsit kevesebb volt mint kilenc év.
Pályafutása olyan káprázatos volt mint amilyen rövid, olyan tragikus mint amilyen eseménydús. A
Báb korai tanítványai legtöbbjének az élete ismeretlen maradt a világ legtöbb részén napjainkig. De
Ṭáhirih élettörténete gyorsan híressé vált, eljutott egészen az európai fővárosokig. Sok nemzetből,
szakmából és kultúrából való férfiak és nők dicsérték őt, és csodálták tetteit és áldozathozatalát.
A világ úgy emlékszik Ṭáhirih-re mint a női egyenjogúságért küzdő első mártírra. A
bahá’íok ugyanúgy emlékeznek rá mint ahogy más vallások tisztelik Sárát, Ásíyih-et, Fáṭimih-et és
Szűz Máriát. A hívás amit ő szavakba öntött a Badasht-i konferencián és Teheránban, megjelölte az
Iszlám 1200 éves törvényeinek a végét és az új korszak kezdetét.
Epilógus
Barátoktól és történészektől idézett további jegyzetek következnek Ṭáhirih világra gyakorolt
jelentőségéről.
Mivel a hír Ṭáhirih mártírhaláláról gyorsan elterjedt a világban, ez elért Sarah Bernhardt
nagyszerű színésznő fülébe is, aki kérte, hogy egy színdarab szóljon Ṭáhirih életéről. Sajnos
megfelelő színdarab még azóta nem íródott.
Az egyik nagy iráni herceg a Nemzetek Ligájában 1927-ben azt mondta: „Én csak egy
fiatalember voltam amikor hallottam a teheráni tehetséges költőnő, Ṭáhirih mártírhaláláról és én
mondom neked, három napig sírtam.”
Sulaymán Náẓim Big, egy nagyszerű török szerző és költő, írt egy könyvet: Náṣiri’d-Dín
Sháh és a Bábík. Ebben Ṭáhirih életéről szóló beszámolóját a következő szavakkal zárta: „Ó,
Ṭáhirih, te értékesebb vagy ezer Náṣiri’d-Dín Sháh-nál!”
Ausztriából a bécsi Mrs Marianna Hainisch, az egyik Osztrák elnök anyja, 1925-ben azt
mondta: „Egész életem legnagyszerűbb női eszményképe az iráni Qazvínból való Ṭáhirih
(Qurratu’l-’Ayn). Csak tizenhét éves voltam, amikor hallottam az életéről és mártírhaláláról, de azt
mondtam: „Meg fogom próbálni megtenni az osztrák nőkért azt, amit Ṭáhirih adott az életével a
perzsiai nőkért.” Nincs nő Ausztriában aki többet tett volna a nők szabadságáért és oktatásáért, mint
Mrs Marianna Hainisch.
Professzor Edward G. Browne, egy Angliai történész, aki egyetlen nyugati emberként
találkozott Bahá’u’lláh Személyével, ezt mondta Ṭáhirih-ről.: Megjelenése egy olyan nőnek, mint
Qurratu’l-’Ayn, bármilyen országban és bármilyen korban, ritka jelenség, de olyan országban, mint
Perzsia az egy csodálatos esemény – sőt, mi több, egy csoda. Hasonlóképpen bámulatos szépsége,
ritka intellektuális tehetsége, heves ékesszólása, rettenthetetlen odaadása, és dicsőséges vértanúhala
alapján hasonlíthatatlanul és halhatatlanul áll országának női között. Ha A Báb vallása nem birtokolt
volna más alapot a nagyságra, ez elegendő lett volna – hogy létrehozott egy hősnőt, mint
Qurratu’l-’Ayn-t.
Egy Bahá’u’lláh-t Akkó-ban meglátogató híres bahá’í tanító, Jináb-i-Adíb által aláírt
beszámoló ezt mondja: „A Teheránban tartott összes találkozón Ṭáhirih tisztelettel és dicsérettel
beszélt egyaránt nőkről és férfiakról. Sok előkelő születésű ember szeretettel jött hozzá és öröm
töltötte el őket reményteljes szavai miatt. Ékesszólása mindenkit vonzott és az emberek minden
osztályból, még a királyi és állami miniszterek is belépve az ő jelenlétébe, alázatosan meghajoltak
előtte. Beszédei és magyarázatai elterjedtek Iránon át, és senkinek sem volt a legkevesebb kétsége
sem az ő műveltségéről és tudományos ismereteiről.”
„Fiatal koromban filozófiát tanultam Mírzá ’Abdu’l Vahháb-bal, Ṭáhirih egyik fivérével.
Amikor kétségeim voltak, vagy hibáztam valamiben akkor az ő segítségét kértem. Egy nyári napon
elmentem hozzá a magán udvarába. Egyedül volt és mivel ez egy forró nap volt, ő laza világos
öltözéket viselt. Miután leültem és egy jó lehetőséget találtam azt mondtam: „Néhány kérdést
akartam feltenni neked, de eddig tétováztam. Most ha te megengeded, kérdeznék tőled.” Ő
engedélyt adott, és én folytattam: „Ṭáhirih tudása és tökéletessége egyaránt olyan elterjedt az
emberek között, hogy meghökken az értelem. Nincs nálad jobban beavatottabb, és tőled szeretném
tudni ennek az ügynek az igazságát vagy hamisságát.”
„Akkor ő sóhajtott és válaszolt: „Te csak hallod Ṭáhirih szavát, sajnos nem láthatod őt!
Tudod valóban, azon a találkozókon ahol ül, sem én sem más nem tud egy szót sem szólni. Olyan
ez, mintha az összes korábbi és eljövendő könyv nála lenne. Érthetővé tesz egy témát több
szemléltetést és bizonyítékot hozva a tanult könyvekből, lapról lapra úgy, hogy senkinek nincs ereje
azt megtagadni.”
„Azóta a papság megakadályozza minden nő tanulását, nehogy ők is olyan hívőkké váljanak
mint Ṭáhirih.”
Mindezekkel a múltban írott emlékekkel és az ő nagyszerűségének sok dicséretével együtt,
az ő fontosságának valódi mértéke, mai befolyásában rejlik. Semmi nem tudja megmutatni jobban
mennyire mélységesen átjárta az ő áldozata a modern Irán életét mint ez: Amikor mai iráni apák
ösztönözni akarják a lányaikat az előrehaladásban, azt mondják nekik, „Legyél egy Ṭáhirih, legyél
egy Qurratu’l-’Ayn!”
Források
Ṭáhirih történetének megírásakor a következő könyvekben néztünk utána:
’Abdu’l-Bahá, Memorials of the Faithful (Wilmette, 1971)
Bahá’u’lláh and ’Abdu’l-Bahá, Bahá’í World Faith (Wilmette 1956)
Shoghi Effendi, God Passes By Wilmette, 1944)
J. E. Esslemont, Bahá’u’lláh and the New Era (London 1974 and Wilmette, 1950)
Nabíl, The Dawn-Breakers (Wilmette, 1932)
Martha L. Root, Ṭáhirih the Pure, Írán’s Greatest Woman (Karachi, 1938)
Az epilógus összes idézete a Ṭáhirih the Pure-ból való, a 84. és 85. oldalról, kivéve a Jináb-i-Adíbtól
valót, ami a 69-71 oldalon található ugyanabban a könyvben.
Íráskép: Kiejtés: Magyarázat:
` gégezárhang, a magyarban hiányzik. A beszélő a hangszálát megfeszíti. Az a jelenség, ami két ugyanolyan
magánhangzó gyorsan egymás után következő kiejtésénél a két hang között fellép.
a á rövid magyar ‘á’ hang
á a rövid magyar ‘a’ hang
aw ou kettőshangzó
ch cs magyar ‘cs’ hang
d
(aláponto
zva)
z a ‘z’ hang puhán ejtett változata, pl. Ridván ejtsd Rezvan
gh g a szájban hátul ejtett ‘k’ és ‘g’ közötti hang
-h a szó végi ‘-h’ néma
i e röviden ejtett ‘e’ hang
í i a magyar ‘i’' hang
j dzs
kh h hátul erősen ejtett ‘h’ hang, hasonló a holland vagy orosz ‘h’'-hoz
q k a szájban nagyon hátul képzett ‘k’-szerű hang
sh s
s sz
th sz angolosan, fogak között ejtett (pösze) ‘'sz’
u o a magyar rövid ‘o’ és ‘u’ között ejtendő hang, közelebb az ‘o’-hoz
ú u magyar ‘u’ hang
y j
A táblázat a betűk kiejtéséről Zena Sorabjee: Nabíl elbeszélése című könyvből lett átvéve.
A leggyakrabban előforduló nevek kiejtése:
Ṭáhirih - Tahere (Makulátlan)
Fáṭimih Umm-Salamih - Fatemeh Omm-Száláme (Ṭáhirih eredeti neve)
Zarrín-Táj - Zárrin-Tadzs (gyermekkori neve Ṭáhirih -nek)
Qurratu’l-’Ayn – Korrátol-Ájn ( Siyyid Káẓim által Ṭáhirih-nek adott név)
Siyyid Káẓim - Szejjed Kazem (hittudós)
Shaykh Aḥmad - Sájh Áhmád (hittudós)
Mullá Muhammad - Molla Mohámmád (Ṭáhirih egyik unokatestvére és egyben férje)
Mullá Taqí – Molla Táki ( Ṭáhirih unokabátyja, és egyben apósa)
Mírzá Muḥammad ’Alí - Mirza Mohámmád Áli (a tizenhatodik Élő Betű, Ṭáhirih testvérének a férje)
Mullá ’Abdu’lláh – Molla Ábdolla (Mullá Taqí gyilkosa)
Shaykh Ṣáliḥ - Sájk Szale ( Ṭáhirih egyik követője)
Mullá Ibráhím – Molla Ebrahim ( Ṭáhirih egyik követője, akit Mullá Taqi akart megöletni)
Muḥammad-Hádí - Mohámmád Hadi ( Ṭáhirih fivére)
Khátún-Ján - Hatun-Dzsan ( Ṭáhirih sógornője, Muḥammad-Hádí felesége)
Áqáy-i-Kalím – Akaj-i-Kálim (Bahá’u’lláh testvére)
Mullá Báqir – Molla Baker (az Élő Betűk egyike)
Quddús – Koddusz (A 18. Élő Betű)
Vaḥíd – Váhid (bábí tanító)
Náṣiri’d-Dín Sháh – Naszered-Din Sah (király)
Karbilá – Kárbela (Iraki szent város)
Kirmánsháh – Kermansa (város)
Hamadán – Hámádan (falu)
Qazvín – Kázvin (város, ahol Ṭáhirih apjának a házában tartották fogva)
Khurásán – Horaszan (tartomány)
Badasht – Bádást (falu)
Ílkhání – Ilkani (kert)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
