Shoghi Effendi (1897-1957) 

Shoghi Effendi Rabbáni ‘Abdu’l-Bahá legidősebb unokája volt, akit nagyatyja jelölt ki, hogy „Isten Ügyének Védnökeként” az Ő örökébe lépjen. 

Vezetői működése idején (1922-1957) alakult ki a bahá’í „Igazgatási Rend”, épült ki a Hit szellemi és szervezeti világközpontja Haifa és Akkó térségében, született és valósult meg több nagy terv, bahá’í központok alakultak a világ legtöbb országában, és épült fel több bahá’í imaház is. 

Shoghi Effendi is jelentősen gazdagította a bahá’í irodalmat. A bahá’í szent iratok közül többet és egy bahá’í történelmi művet lefordított angolra, és ő is összefoglalta a bábí-bahá’í mozgalom történetének első évszázadát „Isten meglátogat” című művében. Levelei közül megemlítendő az „Az isteni igazságosság eljövetele” című hosszabb írás, amelyben a bahá’iokat vallásuk hirdetésére és hitük szerinti életre buzdítja, valamint a „Bahá’u’lláh világrendje” című kötetbe foglalt levelek, amelyekben a bahá’í kinyilatkoztatás érvényéről és céljáról vallott nézeteit részletezi. 

Shoghi Effendi védnöksége alatt a Hit fokozatosan egyre több és több országba jutott el, számos nyelvre fordítottak le bahá’í irodalmat, és egy új társadalom kezdett körvonalazódni. A Hit Világközpontjának bővítése és szépítése a Szentföldön mind nagyrészt az Ő lángelméjének és odaadásának köszönhető, aki viszonylag korai, hatvan éves korában bekövetkezett haláláig óriási tempóban dolgozott. 

Shoghi Effendi váratlanul és utód nélkül halt meg 1957-ben, Londonban.Vezető bahá’iok egy csoportja, az „Ügy Kezei” álltak ideiglenesen a mozgalom élére egészen 1963-ig, az Igazság Egyetemes Házának, a bahá’í hit legfőbb irányító testületének megválasztásáig. 

„Bármily kényes és nehéz a feladat, bármily gyötrelmes és kitartó erőfeszítésekre van szükség, bármilyen csapdák és kelepcék övezik annak az útját, aki kiáll azért, hogy új életre keltse egy olyan Hitnek a kincseit, amely az anyagiasság, a nacionalizmus, a szekularizmus, a rasszizmus, a klerikalizmus újra jelentkező erői ellen küzd, Isten kegyelmének mindent legyőző hatalma – amely Bahá’u’lláh Kinyilatkoztatása által biztosított mindenkit, aki kiáll, hogy Ügyének harcosa legyen, titokzatosan és váratlanul képessé tesz arra, hogy teljes és tökéletes győzelmet arasson.” Shoghi Effendi 1956.