Azokban a napokban, amikor a Mester Akkóban élt, volt egy kormányzó, aki időről időre megpróbált ártani a bahá’íoknak.

Egy alkalommal azzal a tervvel állt elő, hogy tönkreteszi a megélhetési forásukat: elrendelte az őröknek, hogy zárják le minden bahá’í boltját és vigyék neki oda a kulcsokat.

’Abdu’l-Bahá azonban tudomást szerzett a kormányzó tervéről és azt tanácsolta a barátoknak, hogy ne nyissák ki a boltjaikat a következő nap. Azt mondta nekik, hogy várjanak és meglátják, mit fog Isten rendelni.

 Képzeljétek el, mennyire meglepődött a kormányzó, amikor meghallotta, hogy az őrök nem tudták elhozni a kulcsokat, mert a boltok nem nyitottak ki. De még mielőtt ki tudta volna gondolni, hogy mit is tegyen ezután, valami váratlan történt.

 Távirat érkezett a felettesétől, amelyben elbocsátotta őt a város kormányzói beosztásából. És így a bahá’íok boltjai megmenekültek.

A volt kormányzó azt a parancsot kapta, hogy hagyja el Akkót és menjen Damaszkuszba. Nagyon kétségbe esett. Gyorsan kellett elmennie és egyedül. Mi fog történni a családjával? Ki fog segíteni olyan valakinek, aki elvesztette a kormány pártfogását?

A Mester meghallotta a hírt és elment hozzá. Hatalmas kedvességgel vette körül a boldogtalan férfit, mintha sohasem lett volna az a Hit ellensége. Egyszer sem tett említést a múltbéli gonosz tetteiről. Helyette felajánlotta, hogy segít neki bármilyen lehetséges módon is. A volt kormányzó aggódott, hogy ott kell hagynia a feleségét és gyerekeit. ’Abdu’l-Bahá biztosította afelől, hogy kezébe veszi a dolgot.

Később a Mester elintézte a kényelmes utazást, megbízható kíséretet szerzett, minden költséget kifizetett, és elküldte a családot Damaszkuszba.

Amikor a kormányzó megint együtt volt a családjával, nagyon örvendezett. Hálával teli szívvel fordult a kísérőhöz és utazás költségeiről érdeklődött. A kísérő elmagyarázta, hogy ’Abdu’l-Bahá fizetett mindent.

Ezután a férfi ajándékot ajánlott fel a kísérőnek az utazás alatti kedvességéért és gondosságáért.

A kísérő azonban nem fogadta el az ajándékot: azt mondta, hogy csupán csak ’Abdu’l-Bahának engedelmeskedett és semmit sem óhajt kapni a szolgálataiért.

 A volt kormányzó akkor megkérte, hogy mint vendége töltse az éjszakát a házában. A kísérő azt felelte, hogy ég a vágytól, hogy a Mester utasításait kövesse, Aki azt mondta neki, hogy minden késlekedés nélkül térjen vissza Akkóba. A volt kormányzó arra kérte a kísérőt, hogy legalább addig várjon, amíg ír egy levelet ’Abdu’l-Bahának. A kísérő ezt elfogadta, majd visszatérve Akkóba elvitte a levelet a Mesternek.

 A levélben ez állt: „Ó, ’Abdu’l-Bahá, imádkozom, hogy megbocsáss nekem. Nem értettem. Nem ismertelek. Nagy gonoszságot követtem el ellened. Nagy jóval jutalmaztál meg engem.”