Egy messzi földön lévő országban a királynő egyre csak idősebb lett, és nem születtek gyermekei. Mivel aggódott a királyság jövője miatt, próbálta megtalálni annak a módját, hogy örököst válasszon.

 Egy éjjel fogott egy zsák virágmagot, és megpirította őket azért, hogy azok többé ne tudjanak kicsírázni. Ezután küldött minden városba és faluba egy-egy küldöncöt, hogy meghívja a tizenötödik életévüket hamarosan betöltő fiatalokat a palotába.

 A következő napon több tucatnyi ifjú jelent meg a királynő előtt kíváncsian várva, hogy mit akar nekik mondani. Öröm töltötte el őket, amikor meghallották, hogy egyikőjük lesz a jövőbeli király, vagy királynő - az, aki a leggyönyörűbb virágokat tudja felnevelni a különlegesen előkészített magvakból. Mindegyikük kapott egy maréknyi magot, majd hazasietett elültetni azokat. De a magvak természetesen nem hajtottak ki.

- Az emberek ki fognak nevetni, hogy nincsen megmutatnivaló virágom - gondolták a fiatalok. - Megszégyenülök, a királynő pedig csalódni fog.

A kijelölt napon a fiatalok visszatértek a palotába. Egymás után adták oda a királynőnek a virágokkal teli cserepeket, miközben az szomorúan rázta a fejét.

 Mindannyian ennyire könnyen kísértésbe estek? Egy tisztességes és bátor sem volt közöttük, aki nyomdokaiba léphetne, mint jövőbeli uralkodó?

A sor végén volt egy ifjú, aki visszafojtotta a könnyeit. - Nagyon sajnálom, hogy csalódást okozok, Fenség- mondta. - Az én magvaim nem keltek ki. -

Nagy mosolyra derült a királynő arca. Felszökkent és átölelte a fiút. - Ő az! Ő az! - kiáltotta. - A népem biztonságban lesz veled, mint királyukkal!