Kérdések hava:

Ima:

Van-e eltávólítója a nehézségeknek? Mondd: Dicsőség az Úrnak, Ő az Isten. Mindenek az Ő szolgái, és követik parancsolatait. a Báb

Idézetek:

"Ó, igazság fia! Hová mehet a szerelmes, ha nem kedvesének hazájába, és mely kereső lel nyugalmat távol szíve vágyától? Az igazi szerelmesnek az egyesülés élet, és az elválás halál. Lelkét türelmetlenség gyötri, és szívében nem lakozik béke. Ezer életről mondana le, hogy kedveséhez siessen."

"Ó szellem fia! Gazdagnak teremtettelek, miért kényszeríted magad a szegénységbe? Nemessé tettelek, hová alacsonyítod le magad? A tudás lényegéből adtam neked életet, miért keresed a világosságot bárki másnál Rajtam kívül? A szeretet agyagából formáltalak téged, miért, hogy mégis másokkal törődsz? Önmagadba nézz, hogy megtalálhass Engem, ki benned lakozik hatalmasan, erősen, és önmagamtól létezőn."

"Ó, ember fia! Te vagy az Én birodalmam, és az Én birodalmam nem vész el, vesztedtől miért félsz hát? Te vagy az Én fényem, és az Én fényem soha ki nem alszik, miért rettegsz hát az elmúlástól? Te vagy az Én dicsőségem, és az Én dicsőségem nem halványul; te vagy az Én köntösöm, és az Én köntösöm sohasem lesz viseltes. Tarts ki hát az Irántam való szeretetedben, hogy a dicsőség birodalmában megtalálhass Engem."

"Ó, csodálatos látomás fia! Saját lelkemet leheltem beléd, hogy szerethessél Engem. Miért hagytál hát el, s kerestél Rajtam kívül más kedvest?"

"Ó, ember fia! A sugárzó fény fájára a legszebb gyümölcsöket aggattam számodra, miért fordultál el és elégedtél meg a kevésbé jóval? Térj hát vissza ahhoz, amely számodra jobb a magasztos birodalomban."

"Ó, fenség fia! Örök életre hívtalak, s te mégis a múlandót keresed. Mi térített le a Mi utankról, hog a magadén járj?"

"Ó, lét fia! Hogyan feledkezhetsz meg saját hibáidról, hogy a másokéval törődj?"

"Ó, szellem fia! A szentség szelleme az egyesülés örömhírét viszi hozzád; miért bánkódsz? Az erő szelleme támaszod az Ó ügyében; miért rejtőzöl fátyol mögé? Az Ő arcának fénye vezérel téged; hogyan tévedhetsz el?"

"Ó, ember fia! Te arany után áhítozol, Én pedig azt kívánom, hogy szabadulj hatalma alól. Te azt hiszed: az arany gazdaggá tesz, Én pedig gazdagságodat lelked ártatlanságában látom. Életemre! Így tudom Én, és amúgy képzeled te. Hogyan egyeztethető hát össze az Én utam a tiéddel?"

"Ó, ember fia! Hosszú idő járt el feletted, mialatt kedvteléseid és hiú ábrándjaid tartottak fogva téged. Meddig szunnyadsz még ágyadon? Ébredj álmaidból, mert zenitjén van már a nap, hátha reád sugározza szépségének fényét."

"Ó, útitársaim! Miért nem gondoltok az Úrra, és miért maradtok távol Tőle? A tiszta szépség ül dicsőség trónján a paloták palotájában, mialatt ti hasztalan vitával vesztegetitek az időt. A szentség édes illata árad, a nagylelkűség szele fújdogál, s ti mégis fájón szomorúak vagytok, s nem veszitek észre. Jaj nektek, és mindazoknak, kik nyomotokban járnak!"

"Ó, vágy fia! Meddig szárnyalsz még a szenvedély birodalmában? Azért adtam neked szárnyat, hogy a titokzatos szentség magasába röppenj, nem pedig a sátáni képzelet régióiba. Fésűt is adtam, hogy elsimíthasd holló fürtjeimet, nem pedig, hogy megsebezd vele torkomat."

Bahá'u'lláh (Rejtett Szavak)