Bahá’u’lláht Bagdadból Konstantinápolyba, onnan Drinápolyba, majd végül Akkóba száműzték. 1868-ban érkezett a börtönvárosba 70 társával együtt.

 Akkó nagyon piszkos, és bűzös város volt. A tengeri áramlat odamosta a szemetet a partra, a város falaihoz. Minden évben emberek százai betegedtek meg a szemét és szenny miatt.

Miután Bahá'u'lláh megérkezett Akkóba, egy nagyon furcsa dolog történt. A tengerben az áramlat, amely addig odahozta a szemetet, lassan megváltozott és más irányba kezdett el folyni.

Ezután már nem volt bűz, és tisztább lett a tenger.

Akkóban az emberek a friss ivóvíz hiánya miatt is nagyon sokszor megbetegedtek. A kútvíz nagyon sós volt a tenger közelségétől, és az esővízből amit összegyűjtöttek, nem maradt elég a hosszú száraz nyarak végéig.

Az emberek egy idő után rájöttek arra, hogy Bahá'u'lláh jószívű és ártatlan. Enyhültek a fogvatartás körülményei. Később Bahá’u’lláh bemehetett a városba, és még a kormányzó is nagyon megszerette Őt.

Egy napon a kormányzó elment Bahá'u'lláh-hoz, és megkérdezte Tőle, hogy tehetne-e valamit az Ő érdekében. Bahá'u'lláh mondta, hogy igen, van valami, aminek nagyon örülne, és ezzel nem csak Rajta, hanem Akkó egész lakosságán is segítene.

 Azt kérte a kormányzótól, hogy javíttassa meg azt a régi, lepusztult, és összetört vízvezetéket, amely valamikor régen friss vizet hozott a városba.

Több évig tartott mire elvégezték a munkát, de amikor kész lett a felújított vízvezeték, friss víz jutott el a városba. Ettől kezdve volt tiszta víz, amit ihattak, amivel kimoshatták a ruháikat és kitakaríthatták a házukat.

Mindenki tudta, hogy ezt Bahá’u’lláh-nak köszönhetik, ezért felköszöntötték Őt, megtapsolták, és hálálkodtak a nagyszerű ajándékért. Az ünnepségen százegy ágyúlövést lőttek fel az égbe az Ő tiszteletére.