Szavaival és tetteivel ’Abdu’l-Bahá mindenkinek örömet szerzett, akinek megadatott az a kiváltság, hogy megismerje Őt. Még a kimondatlan kívánságairól is tudott mindazoknak, akik a színe elé járultak, és gyakran egy egyszerű cselekedettel megtöltötte a szívüket örömmel és boldogsággal.

Leroy Ioas egy kiemelkedő bahá’í volt, akit a Védnök Isten Ügye Kezének nevezett ki 1951-ben. Fiatal fiú volt, amikor 1912-ben a Mester ellátogatott Chicago városába. El tudjátok képzelni ennek a kis gyermeknek az izgatottságát, hogy ’Abdu’l-Bahá jelenlétében lehet?

Az egyik nap, amikor édesapjával a hotel felé tartottak, ahol a Mester megszállt, Leroynak egy ötlete támadt. Elhatározta, hogy szeretne ’Abdu’l-Bahának virágot vinni. A kis pénzén, amije volt, egy gyönyörű fehér szegfűcsokrot sikerült vásárolnia.

De mire odaértek a hotelhez, meggondolta magát. Úgy döntött, hogy nem akar adni semmilyen anyagi dolgot a Mesternek, még szép virágokat sem. Inkább a szívét ajánlja fel neki. Hiszen ez a legfontosabb dolog, amit fel tud ajánlani.

Így Leroy apja adta át a virágokat ’Abdu’l-Bahának anélkül, hogy megemlítette volna, hogy ki is vásárolta azokat.

’Abdu’l-Bahá ezután beszédet tartott mindazoknak a barátoknak, akik összegyűltek a hotelben, hogy találkozzanak Vele. A beszéd során Leroy csendben ült a Mester lábánál és hallgatta az Ő bölcs és szeretetet sugárzó szavait.

A beszéd végeztével felállt a Mester, kezett rázott a vendégekkel és mindenkinek adott egy szál fehér szegfűt Szeretete jeleként.

Leroy most a Mester háta mögött állt. „Ó, bárcsak megfordulna és nekem is adna egy szálat azokból a virágokból!”- gondolta a fiatal fiú. Talán titkon a szívében azt akarta, hogy a Mester megtudja, hogy valójában ki is hozta Neki a csodálatos virágokat.

A fehér szegfűket szálanként azonban más emberek kapták meg, és nem úgy nézett ki, hogy Leroy is fog kapni egyet.

Ekkor azonban hirtelen a Mester megfordult és rászegezte a tekintetét Lery Ioasra. Az Arca szeretetet sugárzott, a szeme pedig tele volt kedvességgel.

 És vajon adott neki egy szál fehér szegfűt? Nem.

’Abdu’l-Bahá Valami sokkalta értékesebbet adott Leroynak. Egy gyönyörű piros rózsát viselt a kabátján. Kihúzta azt és átadta a fiatal fiúnak.

 Leroy szíve majd kiugrott örömében.

A Mester mégiscsak tudta, hogy ki hozta Neki a fehér szegfűket.