Azokban az időkben a gyerekek nem jártak iskolába, nem tanulhattak, már kicsi koruktól dolgozniuk kellett.

Ez a történet egy fiúról szól, akinek az apukája a földeken dolgozott, az anyukája a ház körüli munkát végezte, és ennek a fiúnak pedig egész nap a birkákra kellett vigyáznia. Nem volt túl sok birkájuk, ezért egész nap egyedül legeltette őket, és bizony sokszor már nagyon unatkozott. Szeretett volna inkább játszani, valakivel találkozni, beszélgetni, de nem lehetett, mert dolgoznia kellett, ugyanúgy mint a többi gyereknek a környéken.

Egy napon, amikor már nagyon rosszul érezte magát az unalomtól, kitalálta, hogy bizony megvicceli a barátait, és el kezdett kiabálni jó hangosan, hogy farkas, farkas! Segítsenek, mert farkas támadta meg a juhokat!

Minden barátja, aki csak hallotta, sietve szaladt a segítségére. El akarták kergetni a farkast, és amikor odaértek, csak azt látták, hogy a fiú hangosan nevet rajtuk, és nincs is semmiféle farkas. Hazudott nekik, becsapta őket. Szomorúan és mérgesen mentek vissza a saját birkáikhoz, ők nem tudtak nevetni a viccen.

De a fiúnak nagyon tetszett, hogy nem volt olyan egyhangú a napja, végre történt valami különleges, ezért egy másik napon újra el kezdett kiabálni, hogy jön a farkas! Megint szaladtak a barátok, szomszédok, de bizony megint csak a nevető fiút találták ott, farkas nem volt sehol. Mérgesek lettek a hazugság miatt, nem tudtak nevetni a fiú viccén.

Teltek a napok, és egyszercsak megint azt hallották a pásztorok, hogy a fiú kiabál, hogy farkas, farkas, segítség, eszi a juhokat! Most már bizony nem dőlt be a hazugságnak senki sem. Mindenki a helyén maradt, mert nem akarta, hogy a fiú kinevesse őket.

De sajnos a fiú, most igazat mondott. Tényleg jött a farkas, és megevett néhány birkát. A fiú nem tudott mit tenni ellene. Tanult a leckéből, hogy nem szabad hazudozni, de már késő volt.

 A hazudozásának köszönhetően a barátok, testvérek, szülők, szomszédok már akkor sem hittek neki, amikor igazat mondott. Hiszen honnan is tudták volna, hogy most éppen nem hazudik?

 Bizony ahhoz, hogy mindenki higgyen neki, mindig igazat kellett volna mondania, mert ha csak egyszer is hazudik valaki, azután már nem lehet bízni a szavában többet.