"Áldottak a szunnyadók, kiket megébreszt az Én Szellőm. Áldottak az élettelenek, kik megelevenülnek az Én feltámasztó lehelletem által. Áldott a szem, mely megnyugvást nyer az Én szépségem láttán. Áldott az utazó, ki lépteit az Én dicsőségem és fenségem temploma felé fordítja. Áldottak az ínséget szenvedők, kik menedéket keresnek ágysátram árnyékában. Áldottak a szomjúhozók, kik az Én szerető kedvességem lágy csobogású vizéhez igyekeznek. Áldott a nyugtalan lélek, ki elveti az önös vágyakat az Én szeretetemért, és helyet foglal azon ünnepi asztalnál, melyet Én küldtem le kiválasztottjaimnak az isteni jóság mennyéből. Áldott a megalázott, ki az Én dicsőségem kötelékébe kapaszkodik erősen, és a szükséget látó, ki az Én bőségem Templomának árnyékába belép. 

Áldott a tudatlan, ki az Én tudásomnak kútját keresi, és a nem törődöm, ki megkapaszkodik az Én emlékezetem kötelékében. Áldott a lélek, mely megelevenedett feltámasztó leheletem áéltal és bevocsátáést nyert az Én mennyei Királyságomba. Áldott az az ember, akit a Vélem egyesülés édes íze fellelkesített és arra indított, hogy közelítsen az Én kinyilatkoztatásom hajnalához. Áldott a fül, mely meghallotta, és a nyelv, mely tanúsítja, és a szem, mely látta és felismerte Magát az Urat az Ő nagy dicsőségében, fenségében és hatalmában. Áldottak azok, kik eljutottak az Ő színe elé. áldott az ember, ki a megvilágosodást az Én Szavamnak Napjában kereste. Áldott, ki fejét az Én szeretetem díszével ékesítette fel. Áldott, ki hallott az Én fájdalmamról, s nékem segíteni indult az Én népemből. Áldott, ki életét az Én utamnak adta, és az Én Nevemért számos nehézséget állt ki. Áldott az ember, ki az Én dicsőségem ünnepelje. Áldott az, kit elragadott az én csodálatos zeném, és széttépte a fátylakat az Én hatalmam által. Áldott az, ki az Én szövetségemhez hű maradt, és akit a világnak dolgai nem térítettek el attól, hogy eljusson az Én udvarom szentségébe. Áldott, ki mindentől elszakadt immár, csak Tőlem nem, s az Én Szeretetem magasságába emelkedett, ki bebocsátást nyert az Én Királyságomba, megpillantá az Én Dicsőségem birodalmát, ki enyhíti már szomját az Én bőségem vizéből, s kedvére ivott az Én szerető gondoskodásom égi folyójából, megismerkedett az Én Ügyemmel, megérté, mit Én Szavaim kincsesházába rejtettem, és Engem dicsőítve és magasztalva ragyogott fel az isteni tudás látóhatárán. Valóban, ó Éntőlem való. Az övé hát az Én könyörületem, az Én szerető gondoskodásom, az Én bőségem és az Én dicsőségem." Bahá'u'lláh 

"Áldott az a pont, az a ház, az a hely, és a város, és a szív, és a hegy is, és a szárnyék, és a lak, és a völgy, és a táj, és a víz, és a sziget, és a rét is, hol Isten nevét említék, és zengék dicséretét." 

Bahá’u’lláh