„Az emberiség legfőbb szükséglete az együttműködés, és kölcsönösség. Minél erősebbek a barátság és együttérzés kötelékei az emberek között, annál nagyobb lesz az előrehaladás és elért eredmény ereje az emberi tevékenykedés minden mezején.”  

A Bahá'í Tanácskozás: 

A tanácskozás által a különféle nézőpontok egybeolvadnak, majd felfedezzük a legjobb irányt, melyet közös tevékenységünkben követnünk kell. A tanácskozáson keresztül jutunk el a gondolati egységhez, közös, és egységes erővel pedig, ötletes terveket készíthetünk közösségeink fejlődéséhez, életéhez. Az ilyen tanácskozás, számunkra meglehetősen új dolog, amit tanulni, szokni kell. Érdemes ezt otthon is gyakorolni, már a gyermekeinknek is megtanítani, hogy felnővén nekik ez természetes, és könnyű legyen. Nekünk pedig ’Abdu’l-Bahá segít a fejlődésben: 

„… mikor összegyűlnek, fordítsák arcukat a Mennyei Királyság felé, és könyörögjenek a Dicsőség Birodalmának segítségéért. Majd kezdődjék meg a vélemények elmondása a legnagyobb odaadás, udvariasság, méltóság, egymás megértésére törekvés, és nyugodt gondolatkifejtés légkörében. Minden dologban keressék az igazságot, és ne ragaszkodjanak mindenáron saját véleményükhöz, mert a makacsság és hajlíthatatlanság összekülönbözéshez, és vetélkedéshez vezet, az igazság pedig rejtve marad. A tiszteletreméltó tagok teljes szabadsággal mondják el véleményüket, más gondolatát semmilyen módon ne kicsinyeljék le, sőt az igazságot higgadt mérséklettel adják elő; ha pedig a vélemények megoszlanak, mindenki a többséget köteles elfogadni, és annak alávetni magát.” 

A legfontosabb tehát az, hogy a tanácskozást imákkal kezdjük, és megpróbáljunk mindannyian az ima állapotába kerülni, egy olyan emelkedett állapotba, amelyben meghallhatjuk az isteni sugallatokat, és segítségeket is. A tanácskozás végezetével pedig, a döntés után még nincs vége a teendőknek. Hiszen nem elég egy egységes döntést hozni, azt a gyakorlatban is egységben kell elvégezni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindegyikünk ugyanazt csinálja. Éppen ellenkezőleg. Amikor egy közösség kigondol egy egységes cselekvési tervet, akkor az minden egyes egyén különféle tehetségét és rátermettségét használja ki a legnagyobb mértékig. Így mindenki azt csinálhatja, amihez a legjobban ért, a közösség képességei ezáltal megsokszorozódnak, és képes lesz elérni olyan dolgokat, amelyeket más rendszerű, nagy és erős szervezetek a világon képtelenek. ’Abdu’l-Bahá szerint: 

„Az emberiség legfőbb szükséglete az együttműködés, és kölcsönösség. Minél erősebbek a barátság, és az együttérzés kötelékei az emberek között, annál nagyobb lesz az előrehaladás, és az elért eredmény ereje az emberi tevékenykedés minden mezején.” 

"Az együtt tanácskozók fő jellembeli vonásai legyenek: a szándék tisztasága, a szellem ragyogása, a földi hívságok elvetése, és csak az Úrra való figyelés, vonzódás az Ő Mennyei Illataihoz, alázat és szerénység közepette és szolgálat az Ő fenséges küszöbe előtt. Ha az Úr őket nagylelkűen megsegíti ezen jellemvonások elérésében, Bahá láthatatlan királyságából rájuk száll a győzelem." 

"A tanácskozás célja az, hogy megmutassa: sokak véleménye biztosan jobb, mint egy emberé, mint ahogy egy csapat ereje is természetszerűleg nagyobb, mint a magányos egyéné. Így a tanácskozás kedves az Úr színe előtt, és azért rendeltetett el, hogy az egyszerű és személyes dolgokat csakúgy megbeszéljék, mint az egyetemes és általános érvényű problémákat" 

"Azt kívánom hangsúlyozni, hogy a tanácskozás középpontja az igazság feltárása kell legyen. Aki véleményt nyilvánít, az ne viselkedjék úgy, mintha az övé lenne az igaz és helyes, hanem ajánlja ezt mint hozzájárulást a közös álláspont kialakításához, mert az igazság fénye akkor ragyog fel, mikor két vélemény egybeesik, amiként a szikra is akkor születik, ha összecsiholják az acélt a tűzkővel."'Abdu'l-Bahá