6. Irgalom / Könyörület hava:

Ima: 

Ó, könyörületes Isten! Köszönet Néked, mert megébresztettél, és öntudatra keltettél. Látó szemet adtál nékem, és halló füllel tiszteltél meg, elvezettél királyságodba, és ösvényedre irányítottad lépteim. Megmutattad nékem a helyes utat, és Általad beléphettem a Szabadulás Bárkájába. Ó Isten! Tarts meg állhatatosságban, és tégy engem szilárddá és hűségessé. Védj meg az erőszakos próbáktól, óvj és oltalmazz engem Szövetséged és Testamentumod gránitfalú erődjében. Te vagy az Erős! Te vagy a Látó! Te vagy a Halló! Ó Te, a könyörületes Isten! Adj nékem olyan szívet, melyet üvegként ragyoghat be szereteted fénye, és tölts el olyan gondolatokkal, melyek a mennyei kegyelem erejével rózsakertté változtathatják e világot. Te vagy a Könyörületes, az Irgalmas. Te vagy a Hatalmas Jóságos Isten. 'Abdu'l-Bahá

Idézetek: 

"Ó, föld gazdagai! Rátok bíztam a köztetek élő szegényt, viseljétek gondját, és ne csak saját kényelmeteket nézzétek." 

"Ó, Uram! Törött szárnyú madár vagyok, és határtalan teredben vágyódom szárnyalni. Miként lenne ez lehetséges számomra, hacsak nem a Te gondviseléseden, kegyelmeden, megerősítéseden és segedelmeden keresztül." 

"Ó, szépség fia! Szellememre és kegyemre! Irgalmamra és szépségemre! Mindaz, amit kinyilatkoztattam előtted az erő nyelvén, és megírtam számodra a hatalom tollával, a te képességeidhez és értelmedhez van mérve, nem pedig az Én fenséges lényemhez és hangom dallamához." 

„Ez az a Nap, melyen az Isteni Tenger könyörületessége az ember számára megnyilvánult, a Nap, melyen az Ő szerető kedvességének Napja rájuk ragyogott, a Nap, melyen az Ő kegyelmének bőséges felhője betakarja az egész emberiséget. Eljött hát az idő, hogy örvendezzünk, és felélesszük az elcsigázottat, a szeretet, és a testvériség frissítő fuvallatával, a barátság és a könyörületesség élővizével.” 

„Ó ember fia! Irgalmam mérhetetlen óceánjának egy harmatcseppjét ontottam a föld népeire, és mégsem találtam egyet sem, aki felé fordult volna; mind elfordult az egység égi borától a tisztátalan ital felé, és megelégedve a halandók kupájával, félretolták a halhatatlan szépség kelyhét. Ó, megvetendő az, amivel megelégszenek.” 

„Ó, Én szolgám! Ne hagyd el a veszendőért az Örök Birodalmat, és ne dobd el földi vágyért az égi hatalmat; mert örök élet forrása fakad az Irgalmas tollából, és áldott az, ki iszik vizéből.” 

„Ó, világ népei Tudjátok bizonyosan, hogy parancsolataim szerető gondviselésem lámpásai szolgáim között, és irgalmam kulcsai teremtményeimnek. Emígyen küldetett ez le Uratok a Kinyilatkoztatás Ura Akaratának mennyországából. Ha valaki megízlelné a szavak édességét, melyeket a Mindenek Felett Irgalmas ajka kiejteni kívánt, lenne bár a föld összes kincse is birtokában, odahagyná azt mind, hogy bizonyságot tehessen az Ő parancsolatai közül akárcsak egyetlen egy igazságáról is, melyek bőségesen áradó gondoskodásának és szerető kedvességének Hajnala felett ragyognak.” Bahá’u’lláh 

„Tudd bizonyosan, hogy semmi nem válik az ember hasznára, csak az Irgalmas szeretete. Semmi nem világosítja meg az ember szívét, csak az a ragyogás, mely Isten Királyságából sugárzik! Tégy hát félre minden gondolatot s kétkedő szót, és gondolataidat teljességgel arra irányítsd, ami Isten ajándékának mennyországába emeli fel az embert, s mi minden madarat mely a Királysághoz tartozik, az összehasonlíthatatlan birodalmakba, az örökkévaló nagyságnak középpontja felé röpít ebben a világban.” ’Abdu’l-Bahá