Három Aranykorona -írta: Lowell Johnson
Mullá Husayn
Mullá Husayn – Molla Hoszájn (Siyyid Kázim tanítványa)
Siyyid Kázim – Szejed Kazem (hittudós, Shajkh Ahmad tanítványa)
Hájí Siyyid Muhammad Báqir – Hadzsi Szejed Mohámád Baker nagyszerű hittudós Isfahán-ban)
Isfahán – Eszfáhan (város)
Karbilá – Kárbela (város)
Muhammad-Hasan – Mohámád Hászán (Mullá Husayn testvére)
Muhammad Báqir – Mohámád Baker (Mullá Husayn unokaöccse)
Najaf – Nádzsáf (város)
Búshihr – Buser (város)
Shíráz – Siraz (város)
Fatimih – Fatime (Mohamed próféta legkisebb lánya, magyaros kiejtéssel)
Sharíf – Sárif (őrző)
Mullá 'Alí – Molla Áli (Siyyid Kázim tanítványa, később Quddús »Koddusz« néven vált ismertté)
1.
Mullá Husayn története 1840-ben kezdődött az iraki Karbilá-ban. Ebben az időben már öt
éve volt Siyyid Kázim tanítványa. Siyyid Kázim a Korán tanítója volt, aki egy új Isteni Próféta
eljövetelére készítette fel az embereket.
Egy napon Siyyid Kázim így szólt követőihez: »Szeretném ha valaki közületek elmenne Isfahán
városába és elvinne egy üzenetet egy nagyszerű embernek, akinek a neve Hájí Siyyid Muhammad
Báqir. Nagymértékben segítené Ügyünk terjesztését, ha valaki közületek alá tudná neki támasztani
tanításainkat.« Siyyid Kázim ezt a kérését többször is elismételte, de senki sem ajánlkozott az
utazásra.
Ebben az időben Mullá Husayn még csak huszonkét éves volt. Siyyid Kázim tanítványai között ő
volt az egyik legfiatalabb, de minden bizonnyal az egyik legjobb. Csendesen és alázatosan ült
Siyyid Kázim előadásain. Az előadás előtt mindig utolsóként érkezett, és elsőként hagyta el azt,
mikor annak vége lett. Soha nem maradt ott kérdéseket feltenni vagy érvelni az előadás után, mint
ahogy azt a tanítványok többsége tette. Gyermekkorától fogva folyamatosan tanult, hogy egyre több
ismeretet szerezzen, főleg a vallásról és jogi témákról.
1840-ben egy napon Siyyid Kázim újra megismételte kérését tanítványainak: »Vállalkozna-e valaki
arra, hogy elvigye ezt az Üzenetet Háji Siyyid Muhammad Báqir-nak Isfahán-ba?« Azonban egy
személy kivételével senki sem ajánlkozott erre, akit viszont Siyyid Kázim nem tartott elég
intelligensnek ahhoz, hogy megfelelően elvégezze ezt a feladatot. Ebben a pillanatban Siyyid
Kázim Mullá Husayn-hez fordult és így szólt: »Téged választottalak. Kelj fel és teljesítsd ezt a
küldetést. Isten segítségével sikerülni fog.« Mullá Husayn nagyon örült ennek! Ő ugyanis
túlságosan alázatos volt ahhoz, hogy önmagát ajánlja, de amikor meg lett szólítva Isten
szolgálatának eme útjára, talpra ugrott, megcsókolta Siyyid Kázim kabátjának szegélyét és azonnal
Isfahán-ba indult.
Néhány nap elteltével Siyyid Kázim levelet kapott Mullá Husayn-től, amely tartalmazta Háji Siyyid
Muhammad Báqir támogatásának nyilatkozatát. Amikor Siyyid Kázim a levelet kézhez kapta,
éppen követőinek tartott előadást. Mégis elolvasta a levelet, majd kinyilatkoztatta azt minden
jelenlévő férfinak. Válaszát azonnal megírta Mullá Husayn-nek, és azt szintén felolvasta
tanítványainak. A levélben olyan jelentős elismerésben részesítette Mullá Husayn-t szolgálatáért,
hogy Siyyid Kázim követői közül néhányan azt gondolták, Mullá Husayn-nak kell lennie a
Megígértnek. A levél olyan szeretettel és gyengédséggel íródott, hogy világossá vált mindenkinek,
hogy Siyyid Kázim elköszön vele Mullá Husayn-től. Tudta, hogy soha nem láthatja viszont őt ezen
a világon. Siyyid Kázim 1843. december 31-én hunyt el.
1844. január 22-én, huszonkét nappal Siyyid Kázim halála után érkezett vissza Mullá Husayn
Karbilá-ba. Három napon keresztül fogadta a látogatókat otthonában, akik mind szomorúságukat
fejezték ki Siyyid Kázim eltávozása miatt. Bánatuk meghallgatása után meghívta közülük a
legmegbízhatóbbakat és legkiemelkedőbbeket, hogy elmeséljék, mit mondott nekik Siyyid Kázim,
mit tegyenek az ő elhunyta után. Elmesélték neki, hogy Siyyid Kázim újra és újra a következőket
mondta: »El kell hagynotok otthonaitokat, el kell utaznotok messzire, minden irányba, meg kell
tisztítanotok szíveteket, és keresni a Megígértet. Az egyetlen mód megtalálni Őt, a keresés.
Imádkoznotok kell, megtisztítani a szíveteket – és keresni.«
Amikor Mullá Husayn meghallotta ezeket a szavakat, így szólt: »Akkor miért vagytok még Karbilában?
Miért nem követitek Siyyid Kázim kívánságát?« Ők azt válaszolták: »Ez igaz, hibáztunk. De
mi látjuk a te nagyszerűségedet. Nekünk olyan bizalmunk van feléd, hogy ha azt mondod nekünk,
hogy te magad vagy a Megígért, elhisszük azt, és engedelmeskedünk neked mindenben, azt
csináljuk amit mondasz nekünk.« »Isten ments!« válaszolt Mullá Husayn. »Én csak por vagyok a
Megígérthez, az Urak Urához képest. Ha ti valóban értenétek Siyyid Kázim Üzenetét, akkor soha
nem mondanátok ilyen szavakat! Nem! Amit nektek csinálni kell – és amit nekem is tennem kell –
felkelni és azonnal végrehajtani Siyyid Káẓim útmutatását.«
Mullá Husayn tettével megfelelve saját szavainak, azonnal felkelt és elindult átadni ezt az
útmutatást Siyyid Kázim többi, jól ismert követőinek. Néhányan közülük kifogásokat találtak arra,
hogy miért nem tudják elhagyni ebben az időben Karbilá-t és csak kevesen fogadták el Mullá
Husayn szavait igaznak.
Maga Mullá Husayn nem pazarolta az időt. Testvérével Muhammad-Hasan-nal és testvérének fiával
Muhammad Báqir-ral együtt indultak el Najaf-ba. A Najaf felé vezető úton megálltak egy helyen
negyven napra böjtölni, imádkozni és megtisztítani magukat a Báb keresésére. Ezután tovább
mentek Búshihr-ba a Perzsa-öbölbe.
2.
Miközben Mullá Husayn Búshihr-ban tartózkodott, úgy tűnt neki, mintha egy mágnes
vonzaná északra, ezért Shíráz-ba indult. Amint elérte Shíráz városának kapuját, előreküldte két
társát egy bizonyos mecsetbe, mondván nekik, hogy maradjanak ott addig, amíg majd ő is
csatlakozik hozzájuk. »Ha Isten is úgy akarja«, mondta nekik, »csatlakozom hozzátok az esti
imára.«
Rövid idővel később, mialatt Shíráz kapuján kívül sétált, Mullá Husayn hirtelen meglátott egy felé
közeledő, zöld turbánt viselő csodálatos Ifjút. A Ifjú szeretetteljes mosollyal köszöntötte Mullá
Husayn-t. Úgy üdvözölte karjába zárva Mullá Husayn-t, mintha egész eddigi életükben barátok
lettek volna.
Mullá Husayn először azt gondolta, hogy ez a személy Siyyid Kázim egyik követője, aki kijött elé
Shíráz-ból, hogy találkozzon vele. De aztán az Ifjú meghívta Mullá Husayn-t az otthonába, hogy
útját követően pihenjen és frissítse fel magát. Mullá Husayn megpróbálta kimenteni magát
mondván, hogy két barátja várja őt és mennie kell, hogy találkozzon velük. De az Ifjú így szólt:
„Hagyd őket Isten oltalmára. Ő bizonyosan meg fogja védeni őket és figyel majd rájuk.”
Mullá Husayn nem tudott nemet mondani az Ifjúnak és követte Őt szerény házának kapujához. A
ház ajtaját hamarosan egy etiópiai szolga nyitotta ki, és az Ifjú így szólt: „Lépj be békességgel,
biztonságban.” Ez egy mondat Mohamed Prófétától, az áldott Koránból. Mullá Husayn jó előjelnek
tartotta, hogy ezeket a szavakat hallja az első házban melybe Shíráz-ban belépett, így örömmel és
boldogsággal töltötte el, hogy itt lehetett.
Amint Mullá Husayn helyet foglalt, a szolgáló hozott egy kancsó vizet, majd az Ifjú hívta Mullá
Husayn-t, hogy mossa meg a kezét és lábát, hogy felfrissülhessen. Mullá Husayn rákérdezett, hogy
kimehetne-e a másik szobába megmosakodni, de az Ifjú ezt visszautasította, és ehelyett saját Maga
öntötte a vizet Mullá Husayn kezeire. Ezután hozott Mullá Husayn-nek egy hűsítő italt, majd teát
készített.
A teázás végeztével Mullá Husayn felállt és így szólt: »Közeledik az esti ima ideje. Megígértem a
barátaimnak, hogy csatlakozom hozzájuk ezen az órán a mecsetben.«
Az Ifjú nagyon nyugodt volt és udvarias, de azt mondta Mullá Husayn-nek, hogy ő biztosan azt
ígérte barátainak, hogy ha Isten is úgy akarja csatlakozni fog hozzájuk, de úgy tűnik, Istennek más
tervei vannak vele. Azt mondta Mullá Husayn-nek, hogy az ígérete megtartása miatt ne aggódjon.
Ezek a szavak Mullá Husayn-t megnyugtatták és boldoggá tették, így felkészült az imára.
Mullá Husayn és az Ifjú egymás mellett állva imádkoztak. Mullá Husayn imája ez volt: »Teljes
lelkemmel próbálkoztam ó, Istenem, de jelen pillanatig sem sikerült megtalálnom a megígért
Hírnököt. Tudom, hogy a Te szavad csalhatatlan és hogy a Te ígéreted biztos.«
Az ima befejezése után, az Ifjú megkérdezte Mullá Husayn-t, hogy Kit tekint új vezetőjének most,
Siyyid Kázim elhunyta után. Mullá Husayn így szólt: »Siyyid Kázim azt mondta minden
követőjének, hogy hagyják el otthonaikat, utazzanak el és keressék mindenfele a Megígértet.«
Az Ifjú ekkor azt kérdezte Mullá Husayn-től, hogy beszélt-e neki a tanára valamilyen jelekről,
melyekkel fel tudná ismerni a Megígértet?
Mullá Husayn így válaszolt: »Igen, Siyyid Kazim azt mondta, hogy a Megígért, Mohamed Próféta
és Fátimih családjának tiszta leszármazottja. Húsz évesnél több, de kevesebb mint harminc. Tudását
nem tanulás útján szerezte. Magassága közepes, nem dohányzik és fizikuma tökéletes.«
Egy ideig csend volt, majd az Ifjú erőteljes hangon megszólalt: „Ím lásd, mindezen jelek testet
öltöttek Bennem.” Aztán elismételte a Megígért mindegyik jelét és bemutatta, hogy az összes igaz
Ő Magára. De Mullá Husayn először nem hitt neki. Emlékezett, hogy Siyyid Kazim azt mondta,
hogy a Megígért egy nagyon szent és bölcs ember, nagyobb tudással rendelkezik mint bárki más
személy a földön. Elmondta az Ifjúnak, hogy Siyyid Kazim mit mondott neki, de amint kimondta
ezt, azonnal bánni is kezdte és nagyon megrémült. Mindazonáltal Mullá Husayn amikor elkezdte a
keresést úgy döntött, hogy ha megtalálná a Megígértet, két módon is próbára tenné: A Megígértnek
meg kell magyaráznia a Korán egy bizonyos részét, József szúráját anélkül, hogy erre megkérnék,
és meg kell magyaráznia egy Mullá Husayn által írt tanulmányt.
Jóllehet Mullá Husayn nagyon félt, megkérte az Ifjút, hogy olvassa el a tanulmányát, és értelmezze
azt. Az Ifjú boldogan átnézte a könyv részeit, becsukta, aztán pedig Mullá Husayn-hez kezdett
beszélni.
Néhány percen belül elmagyarázta az abban lévő összes elméletet és megválaszolt minden kérdést.
Aztán mielőtt Mullá Husayn válaszolni tudott volna az Ifjú így szólt: „Most van itt az idő, hogy
kinyilatkoztassuk néked a József szúrájáról szóló magyarázatot.”
Mullá Husayn-nek nem volt szüksége további bizonyítékra. Csak ült ott az Ifjú előtt, nézve Őt
ahogy írja a magyarázatát, és hallgatva gyönyörű szavait. Amikor az Ifjú befejezte, azt mondta
Mullá Husayn-nek, hogy Isten dolga megpróbálni az Ő szolgáit és nem az Ő szolgái ítélik meg
Istent, saját szegényes mércéik által. Elmondta Mullá Husayn-nek, hogy ha nem lett volna az Ő
vendége, akkor nagy veszélybe került volna, de Isten nagyszerűsége megóvta őt. Azzal folytatta,
hogy ezen a Napon a föld összes nemzetének és népének, mind Keleten és Nyugaton sietnie kellene
az Ő ajtajához és segítséget kérnie Istentől, a Könyörületestől. Bárki aki habozna, elveszne. Aztán
az Ifjú azt mondta, hogy mindenkinek fel kellene kelnie őszintén és saját akaratából, ahogyan Mullá
Husayn is tette, kiállni és elszántan keresni a megígért Szeretettet.
Mullá Husayn feje beleszédült mindabba amit hallott. Úgy érezte, hogy fel kell kelnie és kérnie,
hogy távozhasson. De az Ifjú mosolygott és azt mondta neki, hogy ha most távozna, és bárki
meglátná őt, azt mondhatná: „Ez a szegény fiatalember elvesztette az eszét.”
Ebben a pillanatban az óra 1844. május 22-én este, naplemente után 2 órát és 11 percet mutatott. Az
Ifjú Mullá Husayn-hez fordult és így szólt: „A jövőben ezen éjszaka és ezen óra úgy ünnepeltetik
majd, mint minden ünnepek egyik legnagyobbika és legjelentőségteljesebbje. Köszönet Istennek,
hogy kegyesen megsegített téged szíved vágyának elérésében...”
Körülbelül negyvenöt perccel később az Ifjú elrendelte a vacsora felszolgálását. A szent táplálék
felfrissítette Mullá Husayn testét és lelkét egyaránt. Az étkezés alatt és azt követően az Ifjú folytatta
a beszélgetést. Mullá Husayn ült és hallgatta Őt, az időről teljesen megfeledkezve. Hirtelen
meghallotta a reggeli imára szólítást és Mullá Husayn ráébredt, hogy egész hosszú éjszaka,
megállás nélkül beszélgettek. Mégsem voltak fáradtak. Mullá Husayn most először ismerte fel,
hogy ez a békesség. Csak ez járt a fejében: »Békesség! Békesség! Dicsőség Néked, Ó Isten!
Békesség! Dicséret Istennek, az egész teremtés Urának!«
Aztán az Ifjú ezeket a szavakat mondta Mullá Husayn-nek: „Ó te, aki első vagy, aki Hisz Bennem!
Bizony mondom, Én vagyok a Báb, Isten Kapuja, és te vagy a Bábu'l-Báb, azon Kapunak a kapuja.
A kezdet kezdetén tizennyolc léleknek kell magától és saját akaratából elfogadnia Engem, és
felismernie Kinyilatkoztatásom igazságát. Felszólítás és hívás nélkül, egymástól függetlenül kell
kutatniuk Utánam, és fellelniük Engem. És mikor számuk teljes, egyiküket ki kell választani, hogy
elkísérjen Engem a Mekkába és Medinába teendő zarándoklatomon. Ott fogom átadni Isten
üzenetét Mekka Sharíf-jának.” (Mekka Sharífja volt a muszlim vallás legszentebb házának az
őrzője).
A Báb azután azt mondta, hogy Mullá Husayn ne beszéljen egyetlen barátjának sem arról, hogy mit
látott és hallott ezen az éjszakán, és hogy menjen a mecsetbe imádkozni, majd a Báb is csatlakozni
fog hozzá később az imára, de Mullá Husayn-nek úgy kell tennie mintha nem ismerné Őt. Titokban
kell tartania amit eddig átélt, amíg el nem hagyják a várost. Azután a Báb így szólt: „Mielőtt
eltávozunk, ezen tizennyolc lélek mindegyike számára különleges küldetést rendelünk, és elindítjuk
őket, hogy beteljesítsék feladatukat. Arra fogjuk utasítani őket, hogy tanítsák Isten szavát és
ébresszék meg az emberek lelkét.”
Amikor a Báb befejezte beszédét, megkérte Mullá Husayn-t, hogy távozzon, és Isten gondjaira bízta
őt.
3.
Kíváncsi voltál-e valaha arra, hogy milyen lehet első hívőnek lenni egy új vallásban? Ez az
amit Mullá Husayn érzett. Azt mondta: »Ez az Üzenet, mely oly hirtelen és mindenféle előkészület
nélkül adatott nekem, úgy ért mint egy villámcsapás. Egy ideig nem tudtam sem látni, sem érezni,
sem hallani. Túl nagyszerű volt ez, hogy igaz legyen. Nem tudtam felfogni, hogy mi történt. Izgatott
lettem és boldog. Korábban gyenge és tehetetlen voltam. Örömteli és erős lettem. Olyan nagy
bátorságot és erőt éreztem, hogy ha az egész világ fölkelt volna ellenem, akkor is képes lettem
volna bármilyen támadással vagy nehézséggel szembenézni. A világ és minden dolog maroknyi
pornak tűnt a kezemben.« Mullá Husayn olyan volt, mint Gábriel angyal hangja, ébredésre szólítva
az egész emberiséget, mivel a reggeli fény feltűnt, és szólítva őket a felkelésre, mivel az Ő Ügye
megvilágosodott és Isten kegyelmének kapuja szélesre tárult. Úgy tűnt, mintha Mullá Husayn azt
mondaná: »Lépjetek be hát, Ó világ népei! Mert Ő, Ki a Megígért, eljött!«
Így érezte magát Mullá Husayn, mikor elhagyta a Báb otthonát azon a csodálatos napon. Ebben az
állapotban csatlakozott a mecsetben fivéréhez és unokaöccséhez. Emberek sokasága gyűlt össze őt
üdvözölni, de ő engedelmeskedett a Báb parancsának és nem beszélt senkinek sem tapasztalatairól.
Ehelyett imákat mondott, és elkezdte az előadásait szervezni, ahogy azt Ő mondta neki.
Egyre több és több ember kezdett Mullá Husayn előadásaira járni. Nem beszélt nekik a Bábról, de
mondott nekik sok más dolgot, szívük megébresztésére. Annyira csodálatosan beszélt, hogy még a
vallási vezetők és városi tisztviselők is eljöttek őt meghallgatni. Ezelőtt még soha nem beszélt
ennyire szépen. Beszédeit az az új lelkierő töltötte be, melyet a Báb adott neki.
Azon napok alatt a Báb számos alkalommal hívta, hogy menjen és látogassa meg Őt. A Báb egy
szolgálót küldött hozzá a mecsetbe a szeretetteljes meghívó üzenettel, és Mullá Husayn
mindannyiszor a Bábbal társalogva töltötte az éjszaka hátralévő részét. Mialatt Mullá Husayn
figyelt, az órák észrevétlenül repültek, és a nap fénye túl hamar érkezett.
Az egyik ilyen éjszakai látogatáson a Báb így szólt: „Holnap tizenhárom társad fog érkezni. Nyújtsd
mindegyikük felé legnagyobb szerető kedvességed. Ne hagyd őket magukra, hiszen életüket
szentelték az ő Szerettük keresésére. Imádkozzatok Istenhez, hogy kegyelmével tegye őket képessé
arra, hogy biztonságban járjanak az ösvényen, mely vékonyabb egy hajszálnál és élesebb mint a
kard. Bizonyosan lesznek közülük akik Isten szemében úgy tartatnak, mint az Ő választott és
kedvenc tanítványai. Ami azt illeti, mások a középúton fognak járni. A maradék sorsa ki nem
jelentett marad, amíg el nem jön az óra amikor minden ami rejtve van nyilvánvalóvá válik.”
Ugyanezen a reggelen napkeltekor nem sokkal azután, hogy Mullá Husayn a mecsetbe ért,
tizenhárom férfi érkezett, ahogyan azt a Báb megígérte.
Néhány nappal később egy éjszaka Mullá 'Alí, a csoport vezetője nem bírt tovább hallgatni. Így
szólt Mullá Husayn-hez: »Tudod, hogy mi nagyon bízunk benned. Ha azt mondanád, hogy te magad
vagy a Megígért, mi bizonyosan hinnénk benned. Mert miattad hagytuk el otthonainkat a Szeretett
keresésére. Példát mutatsz. Követjük lépéseidet. Követtünk téged erre a helyre, és készek vagyunk
elfogadni bárkit akit te elfogadsz mint a Megígértet, és készen állunk minden bajra, amit ez hozhat
ránk. Most itt vagyunk veled, és azt látjuk, hogy tökéletes békében tanítod az embereket és mondod
az imáidat, és úgy tűnik már nem keresed mindenfelé a Megígértet. Kérlek mondd meg nekünk
miért, hogy megérthessük ezt.«
Mullá Husayn gyengéden beszélt hozzá, mert ismerte a szívét. »A barátaid« mondta, »valószínűleg
úgy érzik, hogy békében vagyok, mert ismert és sikeres lettem ebben a városban. Az igazság ettől
messze van. Az ebben a világban való siker engem nem érdekel. Mullá Husayn-t csak az ő
Szeretettje érdekli. Keresésem kezdete óta van egy ígéretem Istennek, hogy az Ő Ügyéért adom az
életem. Amíg nem ontom ki véremet az Ő nevéért, addig a tűz mely bennem van, nem hagy alább.
Imádkozom Istenhez, hogy megéld és lásd azt a napot. Csodálom, hogy a barátaid nem azt
gondolják, hogy esetleg Isten megnyitotta a kaput Mullá Husayn-nek és mert ő nem mondhatja ezt
el senkinek, imádkozik és előadásokat tart.«
Ezek az utolsó szavak felébresztették Mullá 'Alí lelkét. Azonnal tudta, hogy mit jelentenek.
Könnyek öntötték el a szemét és könyörgött Mullá Husayn-nek, hogy mondja el neki, hogy ki a
Megígért. De Mullá Husayn így szólt hozzá: »Kérlek, ne tedd föl nekem ezt a kérdést. Bízzál
Istenben, ő bizonyosan vezetni fogja lépéseidet és megnyugtatja szíved izgatottságát.«
Mullá 'Alí a barátaihoz sietett, és elmondta nekik miről társalogtak Mullá Husayn-nel. A hír
felszította a tüzet szívükben és azonnal a szobáikba mentek böjtölni és imádkozni, hogy képesek
legyenek felismerni az ő Szerettüket.
Imáinak harmadik éjszakáján Mullá 'Alí-nak látomása volt. Fényt látott a szemei elé jönni, mely
azután elindult előre. Amint a fény tovább haladt, követte azt, és álmában Szerettének karjaiba
jutott. Az éjszaka közepén sugárzó örömmel és boldogsággal ébredt fel álmából. Mullá Husayn
szobájához sietett és a karjaiba vetette magát. Mullá Husayn szeretettel átkarolta őt és azt mondta:
»Dicséret Istennek, Aki ide irányított minket. Ha Isten nem irányít minket, nem lennénk vezetve.«
Azon a hajnalon Mullá Husayn és Mullá 'Alí a Báb otthonába sietett. Házának ajtaja már nyitva volt
és a Báb szolgája üdvözölte őket. Azonnal felismerte a két férfit, és így szólt: »Hajnalhasadás előtt a
Mesterem azt mondta nekem, hogy nyissam ki a ház ajtaját és álljak készen a bejáratnál. „Két
vendég” mondta Ő, „érkezik ezen a korai reggelen. Fogadd őket szeretettel a Nevemben. Mondd
nekik, hogy Én üzenem: „Lépjetek be Isten nevében.”« Mullá 'Alí akkor volt először a szeretett
Báb jelenlétében, és az ő boldogsága és öröme olyan volt mint Mullá Husayn-é néhány nappal
azelőtt. Úgy tűnt neki, mintha a szobában minden azt mondaná: »Valóban, valóban az Új Nap
hajnala felkelt.«
Az elkövetkező néhány napban Mullá 'Alí társaságának mind a tizenkét tagja kereste és megtalálta
az ő Szeretettjét. Néhányan alvás közben ébredtek tudatra, mások mialatt ébren voltak, néhányan
imádkozás alatt míg mások mély meditációban. Mindegyik a saját maga útján vezetődött el Isten
dicsőségének hatalmát megismerni. Mindegyikük nagy örömmel és boldogsággal ment Mullá
Husayn-hez, aki elvezette őket a Báb jelenlétébe.
4.
Egyik éjszaka a Báb beszélgetés közben így szólt Mullá Husayn-hez: „Idáig tizenhét Betű
állt be Isten Hitének lobogója alá. Egy hiányzik még ahhoz, hogy a szám teljes legyen. Az Élő Betűi
fognak kiállni, hogy hirdessék Ügyem, és megalapozzák Hitem. Holnap éjszaka megérkezik az
utolsó Betű, és teljessé teszi választott tanítványaim számát.”
A következő nap este amint a Báb Mullá Husayn-nel kisétált Shíráz kapuján, Muhammad-´Alí, akit
később Quddús-nak neveztek, lett a Báb utolsó Élő Betűje. A választott tizennyolc Élő Betű közül
egyikük nő volt, akit Táhirih-nek hívtak. Ő soha nem találkozott a Bábbal, de felismerte Őt álmában
és egy levelet küldött Neki, amiben bebizonyította érdemességét arra, hogy egyike legyen az Élő
Betűinek.
Miután a tizennyolc Élő Betű megtalálta a Bábot, Ő maga lett a tizenkilencedik. Akkor Ő a
jelenlétébe hívta őket, és mindegyikőjüknek különleges utasítást adott és rendkívüli szolgálatot.
Mielőtt elbúcsúztak volna, néhány inspiráló szót mondott nekik. Mullá Husayn azt gondolta, hogy
őt fogja a Báb kiválasztani arra, hogy Vele menjen a zarándoklatára, de a Báb Quddús-t választotta
helyette. Mullá Husayn csalódott volt, de a Báb más feladatot szánt Mullá Husayn-nak.
A Báb azt mondta Mullá Husayn-nek, hogy ne legyen boldogtalan amiért nem őt választotta, hogy
Vele menjen zarándoklatra. Helyette olyan városba megy, ami szentebb Titkot foglal magában mint
bármi Hijáz-ban vagy Shíráz-ban. Feladata az lesz, hogy felnyissa a nem hívők szemét és Isten
segítségével tisztítsa meg elméjüket. A Báb megígérte, hogy nagyszerű erőt kap ehhez és Isten
angyalai segítik őt ebben. A mindenható Isten karjai körülveszik és kiapadhatatlan szelleme vezeti
őt.
Végül a Báb így szólt: „Ki téged szeret, az szereti Istent; bárki szembefordul veled, Istennel fordul
szembe. Aki segít neked, azt Isten is megsegíti; és aki elutasít téged, őt Isten is elutasítja.”
Mullá Husayn, fülében ezekkel a csodálatos szavakkal indult el különleges feladatára. Bárhova
ment, emberek mindenféle csoportjaihoz beszélt, és félelem nélkül mondta el a Megígért nagyszerű
Üzenetét. Amikor az emberekhez szólt, elmondta nekik, hogy egy nagyszerű új vallás tanítója jelent
meg, Aki írt egy könyvet, ami nagyon hasonlatos a Szent Koránhoz. Amikor az emberek erre azt
felelték, hogy ez nem annyira csodálatos dolog, akkor így szólt: »Mutassatok nekem egy másik
embert, aki ugyanezt meg tudja tenni, ha ti azok vagytok akik igazat szóltok. Hamarosan eljön a
nap, amikor az egész város elfogadja az Ő Ügyét.«
Amikor Isfahán városának Muszlim papsága meghallotta Mullá Husayn ezen szavait, azonnal
feldühödtek és megijedtek. Nem hitték el, hogy valaha lehet valaki olyan nagyszerű mint Mohamed,
sem bármilyen könyv valaha nagyszerűbb lehet mint a Szent Korán. Dühösek voltak amiért Mullá
Husayn ilyet mondott, és féltek mert ha sok ember hinne Mullá Husayn-nek, sokan elhagynák a
Muszlim Hitet.
Ezért a papság a kormányhivatalba ment, ott elmondták hazugságaikat, és ezzel próbálták
megakadályozni Mullá Husayn tanítását. A város hivatalnokai először nem fordítottak figyelmet a
papságra. Ehelyett inkább azt mondták nekik, hogy legyenek bölcsek és hallgassák meg Mullá
Husayn-t, talán igaz az amit mond. Ezért Mullá Husayn hosszú ideig képes volt megállás nélkül
tanítani új Hitét.
Azonban egész Isfahán városában csak egyetlen férfit talált aki azonnal felismerte az Igazságot. Ő
egy egyszerű gabona rostáló volt. (Aki néhány évvel később, amikor meghallotta a híreket a Shaykh
Tabarsí csatáról, szaladt az Erődbe, csatlakozni a férfiakhoz. Amint átfutott Isfahán városán, a
rostáját is magával vitte. Az emberek próbálták megállítani, és kérdezték tőle: »Miért sietsz
ennyire?« Erre ő azt válaszolta: »Sietek segíteni a bábík-nak, hogy megvédjék magukat a Shaykh
Tabarsí Erődben. Viszem magammal ezt a rostát, hogy megrostáljam az embereket minden
városban amin keresztülhaladok. Bárkit is találok aki kész csatlakozni hozzám ebben a Hitben,
meghívom őt, hogy siessen velem a mártíromság földjére.« Annyira dicsőséges volt ennek a rostáló
fiatalembernek a tette, hogy a Báb írt róla Szent Könyvében, a Bayán-ban.
5.
Mullá Husayn Teheránban fedezte fel a „Titkot, mely szentebb mint bármi Híjáz-ban vagy
Shíráz-ban.” Ez a következőképpen történt:
Egy nap, miközben Mullá Husayn a Korán egyik nagyszerű tanítójához beszélt, annak egyik
tanítványa véletlenül meghallotta a beszélgetést, majd az éjszaka közepén meglátogatta Mullá
Husayn-t a szobájában. Mullá Husayn megkérdezte a férfit: »Mi a neved és melyik városban van az
otthonod?«
»A nevem«, mondta ő, »Mullá Muhammad, és a családnevem Mu´allím. Az otthonom Núr-ban van,
Mázindarán tartományban.«
»Mondd el nekem« szólt Mullá Husayn, »ott él Mírzá Buzurg családja? És a családjából vajon
birtokol-e bármely személy olyan kiváló jellemet, intelligenciát és sármot mint ami néhai apjuknak
volt?«
»Igen«, válaszolt Mullá Muhammad, »a jelenleg ott lakó fiai közül Egyikük nagyon hasonlít az
édesapjára. Szép élete van, tele szeretettel és kedvességgel. Nagylelkű és rendkívül intelligens.«
»Mi a foglalkozása?« kérdezte Mullá Husayn.
»Boldoggá teszi a szomorkodókat és táplálja az éhezőket.« volt a válasz.
»Mi a helyzet a rangjával és tisztségével?«
»Nincs neki olyan,« szólt a tanítvány. »Ő csak segít a szegényeknek és idegen emberekkel
barátkozik.«
»Mi a neve?«
»Az Ő neve Husayn-´Alí.«
»Hogyan tölti a szabadidejét?« kérdezte Mullá Husayn.
»Sétál az erdőben, és élvezi a vidék szépségeit.«
»Mennyi idős?«
»Huszonnyolc.«
A beszélgetés alatt Mullá Husayn egyre izgatottabbá vált. Hamarosan látni fogod az okát, hogy
miért. Mielőtt Mullá Muhammad elment volna, Mullá Husayn megkérdezte:
»Gondolom, gyakran látod Őt?«
»Igen« válaszolta a tanítvány, »Gyakran meglátogatom az otthonában.«
»Akkor vinnél az Ő saját kezébe egy csomagot tőlem?«
»Boldogan«, válaszolta.
Ezután Mullá Husayn elővett néhányat a Báb Írásaiból, amelyeket beletekert egy darab szövetbe.
Megkérte Mullá Muhammad-ot, hogy azt Husayn-´Alí-nak személyesen adja át a hajnali órákban.
Ha pedig Husayn-´Alí üzenetet szeretne visszaküldeni, azt Mullá Muhammad-nak el kell hoznia
neki.
Természetesen ti tudjátok ki volt Husayn-´Ali. Később úgy ismerték Őt, mint Bahá’u’lláh. Amikor
Mullá Muhammad kézbesítette a csomagot Bahá’u’lláh-nak, Ő elolvasta a Báb Írásait, odafordult
fivéréhez, Mírzá Músá-hoz, és így szólt: „Bizony mondom, aki hisz a Koránban és elismeri annak
Isteni eredetét, és mégis habozik, habár csak egy pillanatra is elismerni azt, hogy ezek a lélekpezsdítő
szavak ugyanazon megújító erővel alapíttattak, bizonyosan tévedett megítélésében és
messzire tévelyedett az igazságosság ösvényétől.” Nem mondott többet. De ajándékot küldött Mullá
Husayn-nek, egy orosz süvegcukrot, egy csomag teát és a szeretet és köszönet üzenetét. Azokban a
napokban a tea és a cukor nagyon ritka volt Iránban. Ezen a módon mutatta meg Bahá’u’lláh Mullá
Husayn-nek, hogy mennyire értékesnek tartja a megkapott Üzenetet.
Néhány nappal később Mullá Husayn Teheránból Khurásán-ba utazott. Búcsúzáskor így szólt Mullá
Muhammad-hez: »Senkinek sem szabad elmondanod, hogy mit láttál és hallottál. Legyen ez a te
szíved titka. Senkinek ne mondd el a Nevét, mert valaki megpróbálhatna fájdalmat okozni Neki.
Amikor imádkozol, imádkozz azért, hogy Isten oltalmazza Őt. A mi kötelességünk beszélni
mindenkinek erről az Új napról. Sok ember meg fog halni ezért az Ügyért, ebben a nagy városban.
De a vér Isten fáját fogja öntözni, növekedését fogja előidézni, és oltalmazni fog minden embert a
világ minden részén.«
Mullá Husayn, Bahá’u’lláh-val kapcsolatos tapasztalataitól boldogan, Khurásán lakóit még jobban
tanította mint bárkit bármikor. Olyan erőteljes tanító volt, hogy még a Khurásán-i muszlim vallás
vezetőjét is bevonta a bábí Hitbe, valamint sok-sok más személyt is. Egy ideig úgy tűnt, hogy egész
Mashhad, Khurásán fővárosa elfogadja a Bábot. Hamarosan Mullá Husayn úgy döntött, hogy eljött
az idő üzenetet küldeni a Bábnak, elmondani Neki mindent ami történt a hit tanításának első útján,
és elmesélni a történetet arról, hogy az Üzenete hogyan lett kézbesítve.
Amikor a Báb megkapta az üzenetet Mullá Husayn-től, a Muszlim vallás legszentebb napjainak
egyike volt. Csak Quddús volt Vele, akivel megosztotta a híreket. A Báb-ot és Quddús-t öröm és
boldogság töltötte el a beszámoló hatására. A Báb boldogabbnak tűnt annál, miként Quddús valaha
is látta Őt, és az oka ennek nagyon is nyilvánvaló volt.
A Báb ekkor már biztos lehetett abban, hogy ha Őt még akár azonnal meg is ölnék, Isten Ügye
folytatódna és növekedne Bahá’u’lláh munkáján keresztül. Ettől a pillanattól fogva a Báb tele volt
új lelkierővel és új reménnyel.
Mullá Husayn levelének megkapása után a Báb úgy döntött, eljött az ideje, hogy Kinyilatkoztassa
Magát Mekkának és Medinának. Ez 1844 szeptemberében történt.
Mullá Husayn pedig folytatta tanítását Mashhad városában.
6.
Mielőtt a Báb Zarándoklatának vége lett volna, elmondta barátainak, hogy Irakba való
visszautazása közben megáll Karbilá városában. Emiatt 1845 Naw Rúz-hoz közeledvén, sok bábí
Karbilá-ban gyűlt össze, az Ő üdvözlésére. Naw Rúz után nem sokkal azonban üzenetet kaptak
Tőle, hogy meg kellett változtatnia a terveit, és közvetlenül az otthonába megy, Shíráz-ba. Megkérte
mindazokat, akik szerettek volna Vele találkozni, hogy utazzanak a Shíráz-tól északra lévő Isfahánba,
és ott várakozzanak a további utasításokra. A hűségesek ezt meg is tették. Útközben találkoztak
Mullá Husayn-nel, aki velük együtt utazott tovább.
Néhány nappal később Isfahán-ba olyan hírek érkeztek, hogy Shíráz-t nagyon felzaklatta a Báb
megérkezése, és ez mindenkire veszélyes, aki be akar lépni a városba meglátogatni Őt.
Amikor Mullá Husayn ezt meghallotta, semmiféleképpen nem akarta elhalasztani a találkozást.
Néhány társának titokban elmondta, hogy mit fog csinálni. Levette a köntösét és a turbánját, majd
olyan ruhákat vett fel, melyeket Irán más vidékeinek lakói szoktak viselni. Úgy tett, mintha egy
lovakkal foglalkozó ember lenne, majd a testvérével és unokaöccsével elindultak egy váratlan
órában Shíráz felé.
Amint Shíráz kapujának közelébe értek, Mullá Husayn megkérte a fivérét, hogy lépjen be a városba
az éjszaka sötétjében és menjen egyenesen a Báb nagybátyjához, és kérje meg őt arra, hogy mondja
el a Bábnak, hogy megérkeztek. A következő napon Mullá Husayn azt az örömteli hírt kapta, hogy a
Báb nagybátyja találkozik vele a város kapuján kívül egy órával naplemente után. Azon az éjszakán
Mullá Husayn a megszervezett időben találkozott a Báb nagybátyjával, aki biztonságosan elvitte őt
az otthonába. A Báb éjszaka átment a nagybátyja házába meglátogatni Mullá Husayn-t. Egész
éjszaka együtt maradtak és számos dologról beszélgettek.
Néhány nap múlva a Báb engedélyt adott Mullá Husayn-nek, hogy az Isfahán-ban lévő hívőket
meghívja, hogy jöjjenek fokozatosan Shíráz-ba, találjanak lakóhelyet a városban úgy, mintha utazók
lennének, és vállaljanak el bármilyen munkát amit csak találnak.
Néhányan azok közül akik Shíráz-ba jöttek a Bábot meglátogatni, nem voltak nagyon erős hívők az
Ő Hitében. Azt gondolták, hogy a bábívá válással különleges oltalmat és erőt kapnak majd. Amikor
látták, hogy abban az időben a Báb Mullá Husayn-t választotta kedvenc tanítványának, nagyon
féltékenyek lettek rá. Elkezdtek Mullá Husayn-t lejárató dolgokat suttogni társaiknak. Ezek a
sugdolózások azonban semmilyen módon nem voltak hatással Mullá Husayn társaira, kivéve azt,
hogy emiatt távol maradtak azoktól, akik megpróbáltak bajt keverni. A bajkeverők apránként úgy
találták, hogy már nem részei a hűségesek csoportjának, így teljesen elszakították magukat tőlük, és
csatlakoztak a Báb Shíráz-ban lévő ellenségeihez.
Olyan sok gondot okoztak a városban, hogy végül a városi hatóság kényszerítette őket a távozásra.
Ez azonban nem vetett véget féltékenységüknek, vagy terveiknek. Hamarosan Shíráz lakói
tiltakozni kezdtek Mullá Husayn visszatérése miatt, olyannyira, hogy a Báb végül egy személy
kivételével megkérte összes követőjét, hogy hagyják el a várost. Amikor a követők elmentek, a
Báb-nak egy rövid ideig nyugalma lett és néhány csodálatos lélek hívővé vált. De azután ismét sok
ember kezdett el jönni a Báb-hoz, így az ellenségei és a papság meggyőzték az iráni kormányt, hogy
a Báb-ot vagy börtönbe kell zárni, vagy meg kell ölni. A kormányzó úgy döntött, hogy zárják be Őt
Máh-Kú börtönébe, Irán észak-nyugati hegyeiben.
Amikor a Báb elküldte a követőit Shíráz-ból, azt mondta Mullá Husayn-nek, hogy menjen vissza
Khurásán-ba folytatni a tanítást. 1848 elején, Mullá Husayn eldöntötte, hogy meglátogatja a Bábot a
börtönben, így elhagyta Mashhad-ot és elindult gyalogosan Teheránba. Néhány barátja próbált neki
lovat és kocsit adni, hogy megkönnyítse az utazását, de ő erre azt mondta: »Megígértem Istennek,
hogy az egész távot, ami elválaszt engem a Szerettemtől gyalog teszem meg. Még a szolgáját
Qambar-´Álit is megpróbálta visszaküldeni Mashhad-ba, de ezt a férfi megtagadta. Így tehát együtt
gyalogolták le a távot, több száz km-t.
A Máh-Kúh-ba vezető úton Mullá Husayn áthaladt sok városon, és a hívők minden városban
boldogan fogadták őt.
Amikor elérte Teheránt, olyan kitűnő jellemet és hite iránti szeretet mutatott, hogy az emberek azt
mondták, hogy ha egyetlen személy sem segített volna neki, még akkor is képes lett volna
önmagában megalapítani a hitet Iránban.
A legnagyszerűbb dolog ami Mullá Husayn-nel történt Teheránban, hogy találkozott Bahá’u’lláhval.
Bahá’u’lláh-nál tett látogatása nagyon csendben történt, és senki nem tudja, hogy Bahá’u’lláh
mit mondott neki ezen a találkozón.
A Bahá’u’lláh-val való találkozás után Mullá Husayn Máh-Kú börtönébe ment a Báb-ot
meglátogatni. A Báb Kinyilatkoztatása utáni negyedik Naw Rúz estéjén érkezett meg oda.
Mullá Husayn a börtön közelében találkozott 'Alí Khán-nal a börtönparancsnokkal. 'Alí Khán vitt
Mullá Husayn-nek egy lovat, hogy a maradék utat lóháton tegye meg, de Mullá Husayn azt mondta,
hogy »Nem, ígéretet tettem Istennek, hogy az egész utamat gyalogosan teszem meg.« Így Mullá
Husayn gyalog ment fel a hegyre meglátogatni a Szent Foglyot börtönében.
Addig a Báb-nak soha nem volt megengedve, hogy bármely látogató is vele töltse az éjszakát a
börtönben, de 'Alí Khán-ra olyan mély benyomást tett Mullá Husayn, hogy azt mondta a Báb-nak,
hogy »ha Neked az a kívánságod, hogy Mullá Husayn Veled maradjon ezen az éjszakán, én kész
vagyok hagyni, hogy itt maradjon, mivel nincs saját akaratom. Nem számít, hogy milyen hosszú
ideig szeretnéd, hogy maradjon Veled, teljesítem az utasításodat.« Így történt, hogy a Báb-nak
lehetősége volt együtt tölteni Mullá Husayn-nel az Ő Kinyilatkoztatása utáni negyedik Naw Rúz-t
és az azt követő kilenc napot.
Mialatt Mullá Husayn a Báb-bal maradt, egyre több tanítvány érkezett, és azonnal eljutottak a Bábhoz
minden baj nélkül. A Báb sok szép dolgot mondott Mullá Husayn-nek azok alatt a csodálatos
napok alatt, és Mullá Husayn ismét nagyon boldog volt. Több utasítást is kapott a Báb-tól,
elmondván neki, hogy mi minden fog történni a jövőben. A Báb utolsó szavai Mullá Husayn-hez:
»Néhány nappal az erről a helyről való eltávozásod után, átvisznek Minket egy másik hegyre.
Mielőtt megérkezel célodhoz, Mah-Kú-ból való távozásunk híre el fog érni téged.«
Mullá Husayn elindult Mázindarán-ba tartó útjára, ahogyan azt a Báb elrendelte.
A Báb szavai az Ő áthelyezéséről igaznak bizonyultak. Valaki Máh-Kú-ból jelentést küldött a
Kormánynak, mondván, hogy ’Alí Khán túl barátságos a Báb-bal, és hogy éjjel-nappal egyre több
ember jön meglátogatni Őt. A jelentésben még azt is mondták, hogy ’Alí Khán hozzá akarta adni a
lányát a Báb-hoz, de a Báb ezt elutasította. Természetesen amikor Hájí Mírzá Áqásí, a Legfőbb
Miniszter ezt meghallotta, megparancsolta, hogy a Báb-ot küldjék egy még szörnyűbb börtönbe –
Chihríq erődjébe.
Mullá Husayn a Mázindarán-ba tartó útján több városon és falun ment keresztül. Megállt minden
egyes helyen, és összegyűjtötte a hűséges hívőket, átadva nekik a Báb szeretetét és üdvözletét, és
ösztönözve őket, hogy fejlődjenek a tanításban és maradjanak erősek az Ő útján. Teheránban, Mullá
Husayn abban a kiváltságban részesült, hogy egy rövid időre megint Bahá’u’lláh-val lehetett.
Bahá’u’lláh-tól kapott erőt és bátorságot ahhoz, hogy életének utolsó nehéz napjait el bírja viselni.
7.
Mullá Husayn Teheránból Mázindarán-ba ment, ahol a Báb ígérete beteljesedett. Máh-Kú
börtönében a Báb azt mondta Mullá Husayn-nek, hogy Mázindarán-ban ismertté fog válni egy
rejtett kincs, és megmutatja neki, hogy a továbbiakban mit kell tennie a Hit munkájában. Mullá
Husayn meglátogatta Quddús-t Mázindarán-ban, Bárfurúsh városában. Szeretettel üdvözölte
Quddús-t, aki mindent megtett vendége kényelméért. Quddús még Mullá Husayn lábait is
megmosta, melyek porosak és hólyagosak voltak az utazástól. Az asztalnál a méltóság helyét adta
Mullá Husayn-nek és nagy tisztelettel mutatta be őt minden hívőnek.
Vacsora után, amikor az összes vendég távozott, Mullá Husayn és Quddús hosszan beszélgettek.
Mullá Husayn minden csodálatos dolgot elmondott Quddús-nak, ami akkor történt, amikor a Bábnál
volt. Azután így szólt: »Ő azonban nem adott nekem határozott utasítást arról, hogy mit kellene
tennem ezt követően az Ügy tanításában. Azt mondta, hogy Mázindarán-ban egy rejtett kincs fog
feltárulni előttem, és tudni fogom, hogy mit tegyek. Szavaiból azt értettem, hogy soha nem fogom
látni Őt újra, és az Ő ösvényén fogom feláldozni esendő önmagam. Ő azt mondta nekem: „Az
Áldozat Ünnepe gyorsan közeleg. Kelj fel és gyürkőzz neki az erőfeszítésnek, és ne hagyd, hogy
bármi is visszatartson sorsod beteljesülésétől. Miután megvalósítottad a célod, készítsd fel magad
fogadásunkra, mert Mi is hamarosan követni fogunk téged.”«
Quddús ezután mutatott Mullá Husayn-nek néhány írást, és megkérte őt, hogy olvassa el azokat.
Mullá Husayn elolvasta az írásokat, és így szólt: »Felismertem, hogy ezen szavak Szerzője Istentől
kapta azokat, és mindenféle kérdés nélkül elfogadom azok igazságát.« Ezután Quddús-ra nézett és
rájött, hogy maga Quddús írta azokat. Azonnal felkelt és lehajtott fejjel Quddús elé állt, majd így
szólt: »Quddús az a rejtett kincs amit a Báb ígért, hogy meg fogok találni. Habár Mesterem
börtönben van Azerbajdzsán hegyeiben, az Ő dicsőségének visszatükröződése áll most előttem.«
Ilyen módon ismerte fel Mullá Husayn Quddús-ban a Báb jelét. És ilyen módon emelte fel a Báb az
Ő segítőit, miközben Ő több száz kilométer távolságban a börtönben raboskodott. Semmilyen erő
nem tudta megállítani a legnagyobb hatalmat – Isten Hatalmát.
Mullá Husayn egy nagyon rendkívüli, jól képzett fiatalember volt. Széles tudással és csodálatos
személyiséggel rendelkezett. Shaykh Aḥmad és Siyyid Kázim tanítványai közül többen is azt
gondolták, hogy ő az a személy aki a Megígért lesz. Azon az éjszakán amikor Mullá Husayn először
találkozott a Bábbal, először úgy gondolta, hogy ő nagyobb képzettséggel rendelkezik mint a Báb.
De olyan tiszta szívvel és világos megértéssel rendelkezett, hogy meglátta a Báb-ban a tökéletes
szépséget, noha a Báb egy kevéssé ismert Shíráz-i kereskedő fia volt. Később, amikor Mullá
Husayn-t sok bábí úgy látta mint a Báb melletti legfontosabb személyt, Mullá Husayn akkor is
megtartotta tisztaságát és felismerte Quddús-ban a nálánál még nagyszerűbb lelket. Közülünk
hányan tudnánk ezt megtenni?
Miután Mullá Husayn elolvasta Quddús írásait, teljesen Quddús szolgálatának szentelte magát.
Megígérte Quddús-nak, hogy követni fogja minden lépését, engedelmeskedik parancsainak, és
mindenképpen megteremti kényelmét és megtartja biztonságát. És Mullá Husayn, mártíromságának
órájáig megtartotta ígéretét.
8.
Következő reggel, amikor látogatók jöttek Mullá Husayn-hez, meglepődtek, hogy Quddúsra
várva találják őt. Az előző éjszakán, amikor a vacsorán voltak, Mullá Husayn volt a kitüntetett
vendég; ő volt Quddús által kiszolgálva. Ezen a reggelen pedig Mullá Husayn adta a méltóság
székét Quddús-nak és csupán Quddús szolgája volt. Amikor a vendégek mind összegyűltek, Quddús
az első szavakat Mullá Husayn-nek mondta, így mindenki hallotta azt: »Most, ebben a pillanatban
kelj fel, menj és beszélj a főpappal, Sa'ídu'l-'Ulamá'-val, aztán menj Khurásán-ba. Mashhad
városában építs egy házat, amiben egy időben tudunk élni és vendégeket fogadni. Ebbe a házba
hívj meg minden tiszta lelket, mi pedig előkészítjük őket hogy csatlakozzanak és együtt tanítsák
Isten ügyét.«
Mullá Husayn Sa'ídu'l-'Ulamá'-hoz ment és beszélt legfőbb tanítványainak az Új Napról. De a főpap
vak volt az Igazságra és megharagudott Mullá Husayn-re. Mullá Husayn egyedül indult Mashhad-i
utazására, mindentől elszakadva, kivéve Istent. Mullá Husayn társa ezen az úton csupán csak
Quddús kívánságának végrehajtására és ígéretének beteljesítésére irányuló gondolata volt.
Közvetlenül Mashhad-ba érkezése után egy darab földet vásárolt és megépíttette azt a házat,
melynek építését Quddús rendelte el neki. A házat a Báb után, Bábíyyih-nek nevezte el. Mullá
Husayn és Quddús, egy csapatként munkálkodva tanított számos bábít és nagy izgalommal feltöltve
küldte ki őket tanítani Mashhad városába. Néhány hónap elteltével Quddús elment, hogy részt
vegyen a Badasht-i konferencián, Mullá Husayn pedig egyedül vitte tovább a tanítást Mashhad-ban.
Olyan sok ember kezdte el követni a Báb-ot, hogy a Kormány tisztviselői és a papság dühösebbé
vált mint valaha. Végül a bábík száma Mashhad-ban olyan nagy lett, hogy a hatóság megkérte
Mullá Husayn-t, hogy hagyja el a várost.
Mielőtt Mullá Husayn elhagyta volna Mashhad-ot, emberek százai jöttek Bábíyyih-ba elbúcsúzni
tőle. Sokan könyörögtek, hogy engedje meg nekik, hogy vele mehessenek az útjára. Anyák hozták a
fiaikat és nővérek a fivéreiket. Könnyekkel a szemükben kérték őt, hogy vigye magával őket a
Mindenható áldozataként. Mire elkészült a távozásra, kétszázkét férfi csatalakozott hozzá az
utazásra. Mashhad elhagyása előtt közvetlenül üzenet jött Mullá Husayn-nek a Báb-tól. A hírnök két
dolgot hozott neki, egy levelet és a Báb turbánját. Azt a hírt is hozta, hogy a Báb adott neki egy új
nevet: Siyyid ’Alí. A hírnök azt is elmondta, hogy Mullá Husayn helyezze föl a fejére a Báb zöld
turbánját, ami az Ő családjának a jele, majd tartsa maga előtt a Fekete Lobogót és sietve vigye a
segítséget a Báb szeretett Quddús-ának. Ebben az időben Quddús-t fogva tartották egyik rokona
házában és így képtelen volt a tanításra.
Amint a hírek megérkeztek Mullá Husayn-hez, összegyűjtötte kétszázkét társát, felemelte a Fekete
Lobogót, fejére helyezte a Báb zöld turbánját, felszállt a lovára és kiadta a parancsot az indulásra.
Az emberek vidáman követték őt. Erre 1848. július 21-én került sor.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
