Mxglxhxt, hogy sz írógépxm xgy régi modxll, mégis xgészxn jól működik kivévx xgy billxntyűt. Bárcsak tökélxtxsxn működnx. Igaz, hogy van másik nxgyvxnxgy billxntyű, ami xlég jól szupxrál, dx az, hogy xgyxtlxn xgy nxm működik, nagy különbségxt jxlxnt.

Úgy tűnik nxkxm, hogy xgy közösség nxm különbözik az írógépxmtől. Akármxlyikünk mondhatja azt, hogy "Nos, én csak xgy xmbxr vagyok. Amit én txszxk, az nxm fogja építxni, sxm rombolni a közösségxt." És xz így igaz. Azonban, ha mindxnkiről van szó, az már különbségxt jxlxnt. Xgy közösségnxk szükségx van mindxn xgyxs tagjának az aktív részvétxlérx. Így ha lxgközxlxbb arra gondoltok, hogy xrőfxszítésxitxk nxm számítanak, gondoljatok az írógépxmrx, és mondjátok azt magatoknak: "Habár sok xmbxr van a közösségbxn, és a dolgok xlintéződnxk nélkülxm, mégis játszanom kxll a szxrxpxmxt. Nxm lxszxk xgy működőképtxlxn billxntyű."

A közösségek az együttműködésen keresztül haladnak előre. Fejlődés akkor következik be, ha minden tag kiveszi a részét a munkából, és a sajátos képességeivel hozzájárul ahhoz. Ezt az egyetemes részvétel alapelvének hívjuk.