Egyszer egy király, aki a vidéket járta, összetalálkozott egy kilencven éves paraszt emberrel, aki keményen dolgozott a földeken.

„Mit csinálsz?” kérdezte a király meglepődve azon, hogy egy ilyen öreg embert lát ennyire energikusan dolgozni.

„Datolyafákat ültetek, Felség.” volt a válasz.

„Mennyi időbe telik, amíg egy ilyen fa gyümölcsöt hoz?” kérdezte a király.

„Sok-sok évbe, Felség. Nem fogom megélni, hogy lássam ezen fáknak a gyümölcseit..”

„Akkor hát miért ülteted el őket, öreg?”

Az öreg paraszt megállt egy pillanatra és aztán nyugodt hangon így szólt a királyhoz: „Elmúlt nemzedékek is ültettek fákat, melyeknek a gyümölcsét egész életemben élveztem. Ezért aztán a fákat azok javára ültetem, akik utánam fognak jönni.”

A király elégedett volt ezzel a válasszal és adott neki egy arany érmét. Az öreg paraszt mosolygott.

 „Miért mosolyogsz így?” kérdezte a király.

Erre az öreg ezt felelte: „Ezeknek a fáknak nem telt sok évbe, hogy gyümölcsöt hozzanak. Éppen, hogy csak befejeztem az elültetésüket és máris jutalmat kaptam királyomtól.”