Bahá’u’lláh, és egész családja az Akkói börtönvárosban élt, hosszú évekig. Néhány év nagyon szigorú elzártság után, viszonylag szabadon élhettek a városban, de azt nem hagyhatták el.

Akkoriban a városban élő embereknek azt mondták, hogy a bahá’iok nagyon gonosz emberek, és ezért senki nem szerette őket, sőt úgy bántak velük, mint az ellenséggel, mint ahogyan általában a bűnözőkkel szoktak.

 De mivel a bahá’iok mind nagyon kedvesek, barátságosak voltak, és a viselkedésük sem volt olyan mint a bűnözőknek, lassan rájöttek az emberek, hogy talán nem is olyan rosszak ők, mint ahogy ezt állították róluk. Főleg ’Abdu’l-Bahának, Bahá’u’lláh fiának a segítőkész, szeretetteljes viselkedése győzött meg nagyon sok embert az ő ártatlanságukról.

Több történet is maradt arról, hogy mindig segített a betegeken a rászorulókon, pénzt adott a szűkölködőknek, és mindig, mindenét odaadta, ha valakinek szüksége volt rá. Arról is híres volt, hogy nem csak azokkal volt kedves és barátságos aki ezt megérdemelték, hanem azokkal is, akik ellenségesen bántak vele, vagy a bahá’iokkal.

A következő történet abban az időben játszódott, amikor még nagyon ellenségesen viselkedtek a város lakói a börtönből nemrégiben kitelepített száműzöttekkel. Azt még előtte el kell mondanom, hogy a bahá’iokat az országukból csak azért száműzték és börtönözték be, mert más véleményük volt Istenről, és a vallásról mint a muzulmánoknak. Semmilyen bűnt nem követtek el, csak egyszerűen nem az iszlám vallást követték, hanem egy új eszméhez csatlakoztak.

Volt Akkóban, ( ez a börtönváros neve) egy keresztény kereskedő, aki lenézte, és megvetette a bahá’iokat. Egy napon a város kapuján kívül ez a kereskedő meglátott egy tevét, amin jó minőségű szén volt. Megállította a teve vezetőjét, és amikor megtudta, hogy bahá’í, azt mondta, hogy – Ez a faszén, jobb mint amit én tudok szerezni, kell nekem. – és egyszerűen elvitte, fizetés nélkül a szenet. A bahá’í vezető ez ellen nem tehetett semmit, hiszen rab lévén semmi joga nem volt, bármit tehettek vele a város lakói.

Amikor ’Abdu’l-Bahá megtudta ezt az esetet elment a kereskedő üzletébe, hogy visszakérje tőle a szenet. A kereskedő, persze ügyet sem vetett rá, úgy csinált, mintha ott se lenne. De ’Abdu’l-Bahá csak szép csendben ült és várt az üzletben. Végül 3 óra elteltével a kereskedő megunta, hogy csak ült ott ez az ember, és hozzászólt. - Te egyike vagy a tömlöcbe vetetteknek? Mit követtél el, hogy bebörtönöztek? Erre ’Abdu’l-Bahá udvariasan, és nagyon kedvesen azt válaszolta, hogy ugyanaz volt a vétke neki, és egész családjának, mint Jézusnak. A kereskedő meglepődött, és durván megkérdezte, hogy mit tudsz te Jézusról? Akkor ’Abdu’l-Bahá nyugodtan, és kedvesen elkezdett beszélni Jézusról, és az Ő tanításairól. Majd arról, hogy az Ő apja is ugyanúgy egy új vallás alapítója, mint annak idején Jézus volt, és ahogyan akkoriban Jézust ezért keresztre feszítették, most őket is meggyötörték, elüldözték a hazájukból, és börtönbe vetették. Pedig éppen olyan ártatlanok, mint annak idején Jézus volt. Ahogyan beszélt, a kereskedő figyelmesen hallgatta, és egyre jobban megenyhült a szíve, az önteltsége, a haragja, és a büszkesége szép lassan csökkent, és végül teljesen megváltozott a véleménye a bahá’iokról. Megkedvelte ’Abdu’l-Bahát, és szívébe zárta az egész közösséget. Nagyon sajnálkozott, hogy a szenet nem tudja visszaadni, mert már elhasználta, viszont az árát rögtön kifizette. Ezután nagy tisztelettel, és megbecsüléssel kísérte ki ’Abdu’l-Bahát az üzletéből. Így változtatta meg a szíveket a szeretet, a jóság, a kedvesség, az udvariasság, és a jó magaviselet, ahogy ’Abdu’l-Bahá, és a többi bahá’í élt a börtönvárosban.