Ó Istenem! Üdítsd és vidítsd fel lelkemet! Tisztítsd meg szívemet! Gyújts fényt elmémben! Minden ügyemet a Te kezedbe helyezem. Te vagy az Irányítóm és Menedékem. Nem leszek többé bánatos, és gondterhelt, hanem boldog és vidám. Nem leszek többé tele félelemmel, és aggodalommal. Ó Uram! Nem foglalkozom ezentúl az élet kellemetlen dolgaival. Ó Isten, Te jobb vagy hozzám, mint én önmagamhoz. Néked szentelem életemet, ó Uram! 'Abdu'l-Bahá

Idézetek:

"Ó, ember fia! Időtlen lényem ősi örökkévalóságába burkolva már szerettelek téged; ezért teremtettelek saját képem mására, és mutattam meg neked szépségemet."

"Ó, szellem fia! Fészkét keresi a madár; rózsa báját a csalogány; míg az emberi szív, e furcsa madár megelégszik tűnő porszemekkel, örök fészkétől messze tévelyeg;szemét a nemtörődömség ingoványa felé fordítja, és nem részesül az isteni jelenlét fényében. Ó, jaj! Milyen különös és szánalmas! Egy kehelynyiért elfordultak a Magasságos hullámzó tengereitől, és távol maradtak a sugárözönben fénylő láthatártól."

"Ó, szeretet fia! Csak egylépésnyire vagy a tündöklő csúcsoktól és a szeretet égi fájától. Tégy egy lépést, és a következő már a halhatatlan birodalomba visz, és az Örökkévalóság Házába lépsz. Figyelj hát arra, amit a dicsőség tolla kinyilatkoztatott."

"Ó, ti Paradicsom lakói! Hirdessétek a bizonyosság gyermekeinek, hogy a szentség birodalmában, közel az Égi Paradicsomhoz egy új kert tűnt fel, melyet körülvesznek a magasságos ég lakói, és a dicső Paradicsom halhatatlanjai. Ide igyekezzetek hát, hogy szél-virágaiból kibonthassátok a szeretet rejtelmeit, és örök gyümölcseitől eltanulhassátok az isteni bölcsesség titkát. Derű csillog azok szemében, kik belépnek oda, és ott lakoznak."

"Ó, por fia! Az égen és a földön, mindent neked szántam, kivéve az emberi szívet, melyet az Én szépségem és dicsőségem lakává tettem; mégis mást engedsz be az Én otthonomba, nem Engem. És valahányszor az Én szentségem megnyilvánulása igazi lakhelyét kereste, idegent talált ott, és hontalanul futott vissza az Imádott szentélyébe. Én mégis elrejtettem titkod, és nem kívántam, hogy megszégyenülj."

"Ó, vágyak lénye! Tér nélküli terekről jöttem; sok hajnalon befordultam házadba, és a kényelem kerevetén találtalak, mással törődtél, nem Velem. Sebesen, mint a szellem nyila, visszafordultam az Égi Dicsőség Birodalmába, és mit sem szóltam róla a mennyei seregeknek."

"Ó, fivérem! Figyelj az Én gyönyörű szavaimra, és igyál szentségem misztikus forrásából, mely ajkaimról omlik. Szíved tiszta talajába vesd el isteni bölcsességem magjait, és öntözd azokat a bizonyosság vizével, hogy tudásom és bölcsességem jácintja frissen és zölden hajtson szíved megszentelt kertjében."

"Ó, mennyei lakók! Szerető jóságom kezével elültettem a barátság és szeretet zsenge fáját szent Édenkertemben, és irgalmam jótékony záporával öntöztem azt. Most, hogy itt a gyümölcsérés ideje, védd meg, és vigyázz, nehogy vágyak és szenvedélyek lángja megperzselje."

"Ó, por ivadékai! Ne elégedjetek meg a múló nap nyugalmával, és ne fosszátok meg magatokat az örök nyugalomtól. Ne cseréljéátek fel az Örök Szépség kertjét a halandó világ porhalmazával. Hagyjátok el börtönötöket, szálljatok a fényes rétek s mezők fölé, és halandó létetek börtönéből repüljetek a Végtelenbe."

"Ó, szolgálóm fia! Ha meglátnád a halhatatlan birodalmat, visszautasítanád e múló javakat. Rejtett kincs az egyik, látható a másik. Miért? Ez titok, melyet csak a tiszta szív képes megérteni."

"Ó, barátok! Igazán mondom néktek, bármit is titkoltok lelketek mélyén, napnál világosabb az Énelőttem; s ha mégsem látom meg, az Én kegyem az, nem a ti érdemetek."

"Ó, barátom! Te vagy a nap szentségem égboltozatán: ne engedd, hogy a világi szenny elhomályosítsa ragyogásodat. Tépd le a nemtörődömség fátylát, hogy a felhők mögül előragyoghass, és a földön mindent az élet köntösébe öltöztethess."

„Amíg boldog az ember, elfeledheti Istenét; de amikor balsors éri és szomorúság tölti el, akkor eszébe jut mennyei Atyja, Aki képes megszabadítani őt megalázott helyzetéből.”

"Ó, emberek gyermekei! Tudjátok-e vajon, miért teremtettünk benneteket egy és ugyanazon porból? Hogy egyiktek se emelkedjék a másik fölé. Fontoljátok meg szívetekben mindenkor, miképpen teremtődtetek. Minthogy egy és ugyanazon anyagból teremtettünk benneteket, kötelességetek, hogy olyanok legyetek, mintha egy lélek volnátok, hogy egyazon ütemre járjatok, ugyanazon szájjal egyetek, és ugyanazon földet lakjátok, hogy legbensőbb lényetekből, tetteitekben és cselekedeteitekben az egység jele és a földi dolgoktól való függetlenség szelleme nyilvánulhasson meg.Ezt tanácsolom nektek, ó világosság gyülekezete! Kövessétek ezt a tanácsot, hogy elnyerhessétek a csodálatos dicsőség fájának szentséges gyümölcseit."

„Bizony, Ő mindenkit megsegít, aki Őt megsegíti, és senkit sem felejt el, aki Őt el nem felejti. Erről tanúskodik ez az Üzenet, amely Urad az Örökké Dicső, az Örökké Lenyűgöző, szerető jóságának ragyogását sugározza szét.”

"Ó, szellem fia! Fészkét keresi a madár; rózsa báját a csalogány; míg az emberi szív, e furcsa madár megelégszik tűnő porszemekkel, örök fészkétől messze tévelyeg; szemét a nemtörődömség ingoványa felé fordítja, és nem részesül az isteni jelenlét fényében. Ó, jaj! Milyen különös és szánalmas! Egy kehelynyiért elfordultak a Magasságos hullámzó tengereitől, és távol maradtak a sugárözönben fénylő láthatártól."

"Ó, fia az igének! Te vagy az Én erős váram; lépj be oda, hogy biztonságban lakhass. Szeretetem tebenned van; tudd ezt, hogy magad mellett találhass."

"Ó, vágy fia! Halld meg ezt: Halandó szem sohasem ismeri fel az örök szépséget, és az élettelen szív csak a hervadt virágnak örül. Mert hasonló a hasonlót keresi, és annak társaságában érzi jól magát."

"Ó, szenvedélyek szenvedélye! Tégy félre minden kapzsiságot, és légy elégedett, mert a mohónak soha sincs semmije, míg a szerényt mindenki szereti, dicséri."

"Ó, Ádám gyemekei! A szent szavak és a tiszta, igaz tettek a mennyei fényességbe szállnak. Igyekezzetek hát, hogy tetteitek megtisztuljanak az önzés porától és a képmutatástól, hogy kegyre találjatok a dicsőség honában; mert nemsokára csak az igaz erény és a makulátlan tiszta tettek juthatnak az Imádott szent közelébe. Íme a bölcsesség és isteni misztérium hajnalcsillaga, amely felragyogott az isteni akarat láthatárán."

"Az igazmondás minden emberi erény alapja"

„Díszítsétek, ó, emberek, nyelvetek az igazmondással, és ékesítsétek lelketek az őszinteség díszével.”

„A kedvesen szóló nyelv, az emberi szív mágnese. Ez a lélek kenyere, ez ruházza fel a szavakat jelentéssel. Ez a bölcsesség, és megértés fényének forrása.”

„Ez az a Nap, mikor a Legkönyörületesebb a tudás felhőin leereszkedett korlátlan hatalommal felruházatván.”

“Ez az a Nap, melyen Isten könyörületességének Tengere az ember számára megnyilvánult, a Nap, melyen szerető kedvességének Napcsillaga rájuk ragyogott, a Nap, melyen bőséges kegyelmének felhője az egész emberiséget betakarja. Eljött hát az idő, hogy felvidítsuk és felélesszük az elcsüggedteket a szeretet és testvériség frissítő fuvallatával, a barátság és jóindulat élő vizével.”

„Imádkozzunk Istenhez, hogy a Szent Lélek lehelete újra reményt és felüdülést hozzon az embereknek, felébresztvén bennük a vágyat, hogy Isten Akaratát cselekedjék. Élesztessék meg a szív és lélek minden emberben, hogy örvendezzenek mind az újjászületésben.”

"Hagyatkozz Istenre, Őbenne bízz! Dicsérd Őt, és szüntelen Őt idézd elmédbe! Ő valóban enyhülést hoz a bajban, a szomorúságot pedig vigasztalásra, s a küzdelmet tökéletes békére váltja. Bizony hatalma van Néki minden dolog felett.”

„Minden ember azért teremtetett, hogy egy folytonosan fejlődő civilizáció előrelendítésén dolgozzék. A Mindenható a tanúm: méltatlan az emberhez, hogy úgy viselkedjék, mint a mező állatai. A méltóságához igazán illő erények a Föld minden népe és nemzetsége iránt tanúsított türelem, kegyelem, könyörületesség és szerető kedvesség…”

"A rózsa gyönyörű, bármilyen kertben is virágzik. A csillag egyformán ragyog keleten és nyugaton egyaránt."