Egyszer, a Báb elutazott Karbilába. Siyyid Kazim a megérkezését megérezte, és hajnalban elindult a házához az egyik tanítványával Shaykh Hasan-i-Zunuzival. A Báb átölelte Siyyid Kazim-et és behívta őket. Leültek. A szoba közepén volt egy ezüst csésze. A mohamedánok nem ihatnak ezüst csészéből. De A Báb teletöltötte a csészét, majd Siyyid Kazimnak adta, azt mondván "Egy tiszta italból ad inni nekik az Uruk". (Ez egy idézet a Koránból. )Mást nem mondott. Nem sokkal később a Báb felkelt és elköszöntek egymástól.

Shaykh Hasan-i-Zunuzi azt mondta "Megnémultam a csodálattól, és nem tudtam, hogyan fejezzem ki a fogadtatása szívélyességét, a méltóságát, az Orcája bájosságát, az ital finom illatát. Mennyire csodálkoztam, mikor láttam a tanáromat még a legkisebb tétovázás nélkül is inni azt a szent kortyot egy ezüst csészéből, amelynek használata tilos a mohamedánok számára. Nem tudtam kideríteni, hogy miért tiszteli olyan mélyén Siyyid Kazim azt az Ifjút. Nagyobb tiszteletet mutatott a jelenlétében mint a Siyyidu'sh-Shuhada szentélyében."

Három nappal később a Báb eljött Siyyid Kazim előadására és leült csendesen a tanítványai között. Közel ült a küszöbhöz szerényen és méltóságteljesen, és hallgatta Siyyid előadását.

Mikor Siyyid Kazim megpillantotta az Őt, elhallgatott. Az egyik tanítványa megkérte, hogy folytassa a beszédet, amelyet befejezetlenül hagyott. Siyyid Kazim azt mondta, "Mást mit mondhatok?"

A Bábhoz fordította az arcát, "Íme, az Igazság nyilvánvalóbb mint az a fénysugár amely az Ő ölébe esett!". Erre Shaykh Hasan-i-Zunuzi észrevette, hogy egy fénysugár ugyanannak az embernek a ruhájára világít, akihez elmentek látogatóba egy pár nappal ezelőtt.

Bizonyára Siyyid Kazim tudatában volt annak, hogy a Báb a Megígért, de azt is tudta, hogy még nem jött el az ideje, hogy másoknak elmondhassa, és más elbeszéléseiből is láthatjuk, hogy tudta azt, hogy a Báb addig nem nyilatkoztathatja ki Magát, amíg Siyyid Kazim él.