Amikor Bahá’u’lláh 7 éves volt, egy adószedő jött az apjához. Abban az időben Perzsiában az adókat nem szabályozta törvény az egyes emberek jövedelme szerint. Erkölcstelen hivatalnokok, hercegek, sőt olykor maga a király is kihasználta az embereket, és arra kényszerítették őket, hogy többet fizessenek, mint amennyi becsületes lett volna.

 Az adószedő, aki Bahá’u’lláh apjához jött, azon hivatalnokok egyike volt, aki nem a becsületesség és igazságosság útjait járta. Először egy bizonyos összeget követelt, Bahá’u’lláh apja pedig minden ellenkezés nélkül fizetett. A hivatalnok azonban másodszor is visszajött, több pénzt kérve, majd harmadszor, annál is többet kérve., Mirza Buzurgnak már nem volt annyi készpénze, hogy odaadja az adószedőnek amit kért, így aztán az adószedő bement a házba és elkezdte vitetni a bútorokat, hogy abból fedezze az adót.

Bár Bahá'u'lláh csak hét éves volt, tudta, hogy ez igazságtalanság. Úgy döntött, hogy tesz valamit az adószedő tisztességtelen viselkedése ellen. Bár nagyon fiatal volt, két napig lovagolt, hidegben és hóesésben, mígnem megérkezett a fővárosba, Teheránba. Ott elment a legmagasabb bírói hivatalnokokhoz és előadta apja ügyét, majd a királyhoz mehetett.

Előadása olyannyira meggyőző, szavai és érvelése pedig olyan ékesszóló volt, hogy utasítást adtak az igazságtalan adószedő elbocsátására. Mindenkit bámulatba ejtett az, hogy Bahá’u’lláh már ilyen ifjú korában is az igazságosság fáradhatatlan bajnoka volt.